Bruce Wayne tudja, hogy nem vonulhat vissza. A világnak szüksége van rá, és a hozzá hasonlókra, mert különben védtelen. Új szövetségese, Diane Prince segítségével csapatot toboroz. Ehhez hasonló nem történt még soha: Batman és Wonder Woman mellé felsorakozik egy csapat metahumán: Aquaman, Cyborg és Flash. És amikor végre összefognak, rá kell jönniük, hogy talán még az ő egyesített erejük is kevés. Lassúak voltak. A Földet fenyegető katasztrófa már nagyon közel jár, és elképesztő hatalommal bír. Nincs metahumán, aki képes lehet megállítani.

Nos, az elmúlt napokban attól volt hangos az internet, hogy mennyire gyatra és csapnivaló lett Az Igazság Ligája.  Ennél a pontnál válik világossá, hogy jómagam nem kritikus szemmel nézem a filmeket, hanem inkább rajongóként, ez pedig jelentős különbséggel jár. Mások vagyunk, minden ember más, mindenkinek más tetszik, és jöhetnek a kövek, de nekem összességében nincs gondom a végeredménnyel. Tény, hogy nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, mégis úgy gondolom, hogy sokkal jobb film lett, mint amiként Hollywood beharangozta.

A média által okozott befolyásolás valahol azért szörnyű, mert a nép simán felül erre a vonatra, és más véleményére ad, ahelyett, hogy saját álláspontot foglalnának. Mindegy is, mindenki úgy gondolkodik, ahogy jól esik. Természetesen azt aláírom, hogy több sebből vérzik Az Igazság Ligája, viszont a legnagyobb probléma a fő gonosz személyéből fakad. Steppenwolf. Ki ez a piperkőc űrből jött bohóc? Gyűlöltem minden egyes vele töltött percet és imádtam azokat, amikor nem őt és/vagy a seregét kellett néznem. Ellenben, úgy vagyok vele, hogy ilyen esetekben keresem a jót. Ő pedig nem más, mint a nyáron megismert Wonder Woman, és ha belegondolunk, másodjára menti meg Batmanék seggét, hiszen egy kicsit a Batman Superman ellen fénypontja is ez a karakter volt.

Kanyarodjunk vissza az elejéhez, vagyis a rendezőhöz: Zack Snyder. Ennek az arcnak nem kevés utálója akad, akik folyamatosan elégedetlenkednek, legyen ez a 300, az Álomháború és még folytathatnám - igen, utóbbinál első körben még én is beálltam a sorba. Egyetlen tényezőt viszont senki sem vesz figyelembe, és ez egyéni szociális probléma, de a film készítése közben Snyder lánya öngyilkos lett. A rendező két hónapot dolgozott így a filmen, mígnem Joss Whedon vette át az irányítást/utómunkálatokat. Kérdezem én, akkor most tulajdonképpen Whedont is hibáztatjuk a végeredményért? Tudom, ezt is meg lehet magyarázni, mint mindent.

Most újra azt mondom, hogy vissza az elejére, egészen az első jelenetig, amikor Batman megjelenik a tetőn és elkezd vadászni az egyik űrlényre, elég vegyes érzéseim voltak. Olyannak tűnt minden, mintha egy videojátékba csöppentem volna, miközben pedig próbáltam teret engedni valami újnak. Ezután jönnek a többiek, feltűnik a színen Diana, megismerhetjük a további szereplőket, és nyilván van gyorstalpalás ez ügyben, hiszen nincs elég idő, hogy mindenkit megismerjünk, az érdekesebb karakterek meg úgyis kapnak külön filmet. Batman és Wonder Woman kivétel, de örülök neki, hogy kaptunk újoncokat, mert kellett ez a vérfrissítés a DC univerzumának.

Wonder Womannel és magával Gal Gadottal hatalmas szerencsénk van, hibátlanra sikerült az a kaszting, ugyanis bárhol és bármikor feltűnik ez a szereplő, mindenki más háttérbe szorul a vásznon. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy nem kapott kicsit több játékidőt Dianaként. Sőt, mi több, azon kaptam magam, hogy egyre jobban kedvelem Ben Affleck Batmanjét is, nem pedig áskálódni próbálok vele kapcsolatban. Fizikai adottságainak köszönhetően Jason Momoa is nagyszerű választás Aquaman megtestesítőjének, viszont a vízi világ, illetve Atlantisz egyelőre még megszokást igényel, de várom az ő különálló kalandját is, és az itteni felvezetőjével sincs gondom, tetszett, ahogy beszervezték a ligába.

A következő karakter, Villám, vagyis Flash egy nagyon érdekes egyéniség. Ezra Miller szuperül illik ehhez a figurához, de a képregények ismerete nélkül nem tudom, hogy a CW sorozatában látott verzió a hiteles vagy a mostani, aki lényegében egy olyasvalaki, mint a Marvel újonc Pókembere. Eljött az ideje, hogy szót ejtsek a film humoráról, amelyet egyértelműen túltoltak. Izzadtságszaggal próbáltak vicces beszólásokat elhelyezni, ami az esetek felében működött, a másik felében viszont kínosan hatottak. Vegyünk egy példát: Villám vagy Cyborg elindul, hogy megmérkőzzön az ellenféllel, és közben benyögnek egy akkora idiótaságot, hogy nem akartam elhinni, és nem csak ezekkel van baj. Remélem, hogy a további filmekben többet kapunk J.K. Simmons Gordon főfelügyelőjéből, aki természetesen nem okoz csalódást semmilyen fronton. Tehát ez a kaszting sem ment félre, és a Jeremy Irons-féle Alfred továbbra is szimpatikus segéd.

Cyborg egy nagyon fura pofa, de Ray Fisher szimpatikusan hozza, összességében a színészre szerintem abszolút nem lehet panaszunk, viszont az tény, hogy nagyjából a film végére sikerült megszoknom őt. Gondolkodtam egy sort, hogy az írásomban ejtsek-e szót arról, amiről mindenki tud, de senki nem beszél róla, és arra jutottam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. A következő bekezdéstől tehát SPOILER tábla, vagyis kifejezetten azoknak javasolt a továbbolvasás, akik nem bánják, ha filmélményt rontó tényezők hangzanak el. A két kép közé zsúfoltam ezen mondókámat, így könnyen áttekerhetitek.

Nem másról van szó, mint Supermanről, akinek visszatérése számomra egyértelmű volt, mint ahogyan mindenki számára - gondolom. Bitang jól sikerült, ahogy visszahozzák az élők sorába a karaktert. Nagyon szívszorító lett Clark első találkozása Lois Lane-nel (Amy Adams), ahol egy picit el is érzékenyültem, és az a jelenet sem más, amikor az anyjával közös jelenetben szerepel. Közben pedig szól az Everybody Knows, amelynek minden egyes másodperce tökéletes szinkronban volt az eseményekkel, ez pedig nekem ott és akkor teljes mértékben elég volt. A sikerhez természetesen Adams karakteressége is nagyban hozzájárul.

Superman tehát pótolhatatlan karakter ebből a világból, és amíg a visszatérésére várunk, minden olyan komor, hiányos. Persze ez így van rendjén, ennek a filmnek ezt az utat kellett kijárnia. Valahol elszomorít, hogy ezeken az érzelmes jeleneteken a nézők egy része nevetett, viccet csinált belőle - mintha nem is ugyanazt néztük volna. Ilyenkor leginkább sajnálatot éreztem és egyben szerencsésnek is magam, hogy bennem nem ilyen reakciókat váltott ki ez a rész sem. Ennyit tehát a kényes sorokról, itt véget ér a SPOILERZÓNA.

A CGI lehet még kérdőjeles, amit nem is tudom, hogy miként tudnék jellemezni, de összességében nem lehet rá panaszunk. Tény, hogy ez egy jóval sötétebb világ, mint a Marvel univerzuma, ezért nem is értem, hogy miért próbáltak erőltetett poénokat elhelyezni benne. Egy-kettő elfér időnként, de nem az a mennyiség, amit itt toltak. Ilyenkor bevillan ez a Steppenwolf, aki tényleg egy bődületesen nagy félrenyúlásnak bizonyult, viszont kellett már egy nem evilági gonosz, mert a földiek már unalmasak lettek volna. Mi a jó abban, hogy itt félreléptek? Az átvezető jeleneteket várjátok meg, kettő is van, és a másodikat látván kecsegtető lesz a folytatás.

A 3D-nek ezúttal sincs semmi értelme, sajnos az időpont miatt rá voltam utalva, de ilyeneken már nem akadok fenn. Ettől fájóbb pont, hogy a szinkronról egyáltalán nem vagyok jó véleménnyel. Olyan, mintha elnagyolták volna az újoncokat és ez fájt. Nagyon fájt. Úgyhogy, amint elérhető lesz házimozis felhasználásban is a film, biztosan esélyt kap eredeti hanggal, és talán még a rendezői változatra is van esély. Nem azt mondom, hogy ez lesz az év szuperhősös filmje, mert ezt a címet a Wonder Woman már elhappolta a nyáron, ugyanakkor, ha oda kerül a sor, szívesen felteszem majd ezt a filmet is a polcomra, és mint írtam az előbb, az újranézés is pálya. Várom a folytatást, nálam ez simán egy gyengébb 8/10, és itt vegyétek figyelembe, hogy nekem a Batman Superman ellen is tetszett. Most jöttök ti, meséljétek el, hogy szerintetek miért jó, vagy épp rossz film Az Igazság Ligája.