Értékelés: Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody)

A Bohém rapszódia a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó története. Freddie Mercury fittyet hányt a sztereotípiákra és ellenszegült a konvencióknak, így vált belőle a világ egyik legkedveltebb zenésze. Tanúi lehetünk a zenekar üstökösszerű felemelkedésének meghatározó dalaik és forradalmi hangzásuk révén, Mercury féktelen életvitelének a bandára gyakorolt hatásainak, és dicső visszatérésüknek a Live Aiden, ahol a már súlyos betegséggel küzdő Mercuryval az élen a rocktörténelem egyik legnagyszerűbb koncertjét adják. A Queen nem csupán zenekar, hanem egy család is volt, s máig megihletik a kívülállókat, az álmodozókat és a zene szerelmeseit.

A kórházba kerülésem idején debütált a Bohém rapszódia, akkoriban volt is ihletem a filmre, utána viszont voltak fontosabb pótolnivalók, ám most végül csak sikerült leróni a tartozásom. Nos, a megtekintés előtt is vegyes érzések töltöttek el és ezek csak a film közben oszlottak el, idővel pedig már teljesen jól szórakoztam. Nyilván nem vagyok Queen rajongó, ugyanakkor szeretem néhány dalukat, így öröm volt látni, hogy egy-egy mára klasszikussá vált világsláger hogyan és milyen nehézségek árán született meg.

Bryan Singerre már nagyon ráfért egy épkézláb rendezés és a Bohém rapszódia bizony megállja a helyét és berántja a nézőjét egy bizonyos szinten. Nálam a film első fele nem igazán feküdt, olyan nehézkesen indult be a cselekmény, hatalmas szerencséje a történetnek, hogy mindig tartogatott valamit, amellyel fenntartották az érdeklődésemet. Nehezen tudtam azonosulni Mercury életstílusával, és a viselkedésével, viszont Rami Malek lehozza a csillagokat is. Igazándiból teljesen mindegy, hogy Malek tátogott, vagy valóban énekelt is, elképesztő dolgokat művelt ebben a filmjében. Mindenki mást a háttérbe szorított, egyedül talán Lucy Boynton tudott még valamennyire érvényesülni, de értelemszerűen egyik színész sem lógott ki a sorból.

Tetszett, ahogyan elmesélik, hogy Mercury mi mindent vitt véghez és mennyit kockáztatott, hogy egy-egy dalt átnyomjon a rostán, kicsit a Törtetők sorozatot idézte bennem, csak nyilván itt megszaladt a srácoknak és gyorsan világklasszisokká váltak. Elképesztő, ahogyan a tömeg átveszi a Queen zenéjét, maga a megvalósítás, ami most fontos nekünk, hiszen Singer lényegében történelmet adaptált vászonra, viszont azt piszkosul jól csinálta. Ha otthon nézitek és tehetitek, egy jó házimozi rendszer nem árt, hogy valóban átjöjjön a feeling. Aludtam rá egyet, voltak kételyeim, de összességében nagyon erős a végeredmény, Malek pedig tényleg csodálatos dolgokat művelt. 9/10.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

2 hozzászólás

  1. tomdenemcruise

    Szögezzük le, jó hangcucc nélkül, sokat vesztünk az élményből, és bizony a koncertes részek meg a stúdiózások csak így kelnek életre és ragadnak magukkal. Remek a főszereplő választás elég nagy a hasonlóság, de csak párszor láttam Freddie-t. Bele-bele csempésztek az életrajzából, de a zenekar vitte a film gerincét és én ezt nem igazán tudtam hova rakni mert a banda nem lehet önéletrajzi ihletésű, de szakija sem vagyok a témának. Mindenki járjon utána mennyire teszteli az ízlelőbimbóit.

    • Persze, kell a jó hangzás, egyébként csökken a filmélmény.