Villámértékelés: Volt egyszer egy Venice (Once Upon a Time in Venice)

Steve Ford magánnyomozó élete teljesen összeomlik, amikor a hírhedt alvilági banda ellopja imádott kutyáját, Buddyt. Amennyiben viszont szeretné látni, végre kell hajtania mindazt az őrültséget, amelyet a banda kér, így kénytelen-kelletlen bele kell keverednie egy drogügyletbe. A helyzetet azt sem könnyíti, hogy közben egy bosszúszomjas szamoai testvérpár, egy uzsorás ostoba bérencei és még számos kétes fazon is a nyomában van. Steve azonban annyira bepöccen, hogy bármire hajlandó azért, hogy visszaszerezhesse szeretett kutyáját.

Bruce Willis manapság szeret B-filmekben tündökölni, ez alól pedig a Volt egyszer egy Venice sem kivétel, pedig ott van még mellette Jason Momoa, John Goodman, Famke Janssen vagy Adam Goldberg is. Félre ne értsetek, nem csodát vártam, csak úgy általánosságban mertem remélni, hogy ezt a másfél órát laza hangulatban végigszórakozhatom. Helyette kicsit fárasztó poénokkal, laposabb történetvezetést kaptam. Tisztán látszik Mark Cullen munkáján, hogy első rendezés, és mivel korábban a Két kopperhez körmölt forgatókönyvet, nem is igazán lenne szabad meglepődnöm a végeredményen.

Szisszentettem egy sört, volt nachosom, ezeken felül pedig sokszor a telefonomat is elő kellett venni, hogy valamivel lekössem magam. Szóval nem, a Volt egyszer egy Venice nem jó film, habár vannak benne elképesztő jelenetek. Az elképesztőt a szó legszorosabb értelmében írom, hiszen Bruce papa Venice utcáin gördeszkázik egy szál férfi hímtagban, és még a szerveknek sem sikerül lekapcsolni őt, mert cimbik a zsaruk. Sőt, a rosszfiúk orra alá is elég sokszor borsot tör, ugyanakkor sokszor el is gyepálják, ahogy azt illik. Ez a része viszont bejött, hogy az korában nem erőltették a John McClane-eszmét.

Tavaly volt idő, mikor elgondolkodtam, hogy moziban kap esélyt ez a film, de jól jött ki, hogy épp idő szűkében voltam. A színészekre visszatérve, egyébként velük pont nincs baj, meg így egy-két nap távlatában az egész filmre sem tudok haragudni. Ebben egyszerűen ennyi volt, toltak egy őrült ellopjuk-visszaszerezzük kalandot némi krimivel, akcióval és humorral megspékelve, aztán ennyi. Tévéfilm, egy unalmas estén még akár jól is funkcionálhat, de direktben nem tudom ajánlani. Tényleg otthonnézős középszer, a pontjait is így osztom: 5/10.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

1 hozzászólás

  1. zsocso

    Én azt kaptam a filmtől, amit vártam. Másfél óra hülyülés. Volt benne 1-2 jobb poén és jó karakter. Összességében jól szórakoztam. Mostanában már kezd elegem lenni a 2 és fél órás unalmas filmekből.