Újraértékelés: Warcraft - A kezdetek (Warcraft)
Hamarabb sikerült beváltani az ígéretemet, mint azt gondoltam, ugyanis szombaton egy hármas minimaraton keretén belül újranéztem a Warcraft - A kezdeteket is, a végeredmény pedig még engem is meglepett.
Ahogyan azt írtam korábban, elsőre nem a legjobb hangulatban kaptam el ezt az adaptációt, de még csak nem is ezt okolom azért, hogy akkor nem nyűgözött le, ennek oka lényegesen egyszerűbb. Mivel egyetlen percet sem játszottam a játékkal, így a részleteket számomra a film mutatta be, és elsőre nem voltam képes befogadni azt az információmennyiséget, amit a cselekmény közvetít. Másodjára viszont már abszolút nem okozott gondot, mert az újranézés hasznosnak bizonyult, és időt kaptam az apróbb részletek felfedezésére is. Az apróbb, ámde fontosabb összetevőknek köszönhetően pedig sokkal másabb összkép alakult ki bennem.
A Warcraft tehát ott lett elrontva, hogy túl sok mindent próbáltak belezsúfolni, és/vagy túl kevés játékidővel operált a rendező. Nyilván a játékidő meg egy kétélű kés, hiszen a túl hosszú nyári blockbusterek valamennyire veszélyforrásnak számítanak, de ezt a filmet simán ketté lehetett volna bontani, mint mondjuk a Hobbitot, és kétszer két órában sokkal kezelhetőbb, fogyaszthatóbb, és élvezetesebb lett volna végeredmény. Itt és most már azt mondom, hogy mindegy, ugyanakkor az újrázásnak köszönhetően feltehetek majd iksz hónap múlva egy újabb fantasyt a polcomra, mert a Warcraft egy jó fantasy, csak nehezen emészthető egyszeri nézéssel.
Mivel viszonylag kevés nap telt el a két vetítés között, nyilván akadtak olyan pillanatok, amelyek újra már nem okoztak meglepetést, ugyanakkor a csatajeleneteket jó volt újranézni, és ezekben is felfedeztem olyan részleteket, amelyeket korábban nem. Ez tök természetes, és nem javaslom, hogy még egyszer erőszakoljátok meg magatokat a filmmel, ha elsőre sem tetszett, de könnyen lehet, hogy ti is úgy jártok, mint én. Nyilván ez alól kivételt képeznek a játék rajongói. Újra 9/10-et simán tudott, csak sajnálatos, hogy nem elsőre.
zsocso
Tetszik, hogy változott a véleményed és hogy ezt meg is osztod velünk. Sok más blognál/podcastnél az a bajom, hogy a blogger lehúzza a picsába az adott filmet, aztán amikor fél év múlva újra szóba kerül, akkor meg azt mondja, hogy nem is volt az olyan rossz. De utólag már nem ismeri be a hibáját. Pedig lehet, hogy közben eltántoritott egy csomó embert a film megnézésétől. Ez egy teljesen normális dolog, hogy a hangulatunktól is függ, hogy mennyire tetszett a film. A kedvencem az, amikor azt olvasom egy szórakoztató filmről, hogy unalmas, nem kötötte le a kritikust stb. Közben meg lehet, hogy éjfélkor ült be a filmre 12 óra gyári munka után. De ezt az olvasó már nem tudja meg.
Szaki
Én anno sokat játszottam a játékkal, de nem emlékeztem, hogy hogy kezdődött az ork-ember háború. Szóval ez a dolog nekem is új volt. Óriási élvezettel néztem, élveztem minden percét. Jól felépített film. A világ bemutatása szerintem nem is szükséges, majd idővel a többi rész alatt megismeri az ember. A mágia iszonyat látványos benne. Nekem ezek az orkok jobban tetszettek, mint a Gyűrűk urások. A játékban is ilyenek voltak, meg a Skandar Graunban is ilyennek vannak leírva.:) Szerintem Gyűrűk urás orkok inkább félelmetesek voltak, hogy erősebb legyen az ellenség hatás.
zsocso
Teljesen jó kis fantasy volt a Warcraft. Volt benne dráma, akció és még néhány fordulat is. A harcok is kellően kemények voltak. Nekem tetszett. Egyedül a végével nem vagyok kibékülve, mert ez igy önmagában nem állja meg a helyét. A Gyürük Ura óta utálom az ilyen befejezéseket. SPOILER: A végén szerintem nagyon buta húzás volt, hogy a horda befogadta Garona-t. Odáig irtotta az Orkokat aztán meg hirtelen kibékültek vele, csak mert leszúrta a királyt. Kidolgozhatták volna azt is jobban, hogy miért fogadják be az emberek olyan gyorsan Garonat. Hiszen odáig semmit sem tett értük.
függő
Gyerekes dolgokon bukik meg néhol, és közel sincs ahhoz a minőséghez, ahogyan egyesek beállítják…