Nem szeretnék filozofálgatni, vagy barokk körmondatokat írni, csupán arról van szó, hogy véletlenül belefutottam egy hazai oldal cikkébe, ami a Saul fia vetítéséről íródott. Február elején az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója, Elekes Botond bejelentette, hogy mintegy félszáz budapesti középiskola tizenháromezer diákja és tanárja láthatja rendhagyó történelmi óra keretében ingyenesen a Saul fiát.

Nos, én naiv, elkezdtem olvasni a válasz.hu cikkét, amelyben összefoglalják az első osztály véleményét, aki ingyenesen megnézhette a filmet, méghozzá iskolaidőben. Egy dologban maximálisan egyetértek a kifogásoló felekkel, az pedig a 12-es korhatár karika, ami iszonyúan karcsú. Ilyenkor mindig felvetődik bennem a kérdés, hogy tulajdonképpen minek is nekünk ilyen bizottság?!

Sokan kifogásolják a kameramunkát, ami a film egyik jellegzetessége, és épp ettől olyan ütős. Persze, ha valakinek ez zavarja a szemét... Gondolom, a Cloverfieldet minden zokszó nélkül végignézte mindegyikük. Ott volt szörny, biztos nem volt zavaró. Meg a többi talált kamerás elvet alkalmazó horrorfilmnél sem, hiszen a fő, hogy lehessen belőle idézni. Nem szeretnék senkit címkézni, vagy minősíteni, de iszonyúan szomorú lettem ezektől a véleményektől. Megértek mindent, s mindenkit, és félre ne értsetek, nem a filmet akarom védeni, de azt kell mondanom, hogy a mai középiskolások sokkal gyerekesebbek, mint azt a korosztályuk diktálná. Attól a véleménytől is falra mászok, hogy "homályos volt a háttér"... Szerencsére viszont akad köztük egy-egy értelmesebb komment is, szóval nincs veszve minden... Valamennyire egyébként a korhatár karikát is okolni lehetne, hogy egyáltalán ilyen vélemények születtek, és ez a készítőknek sem esik jól.

A Saul fia remek film, de nem árt, ha a nézője már érett fiatal, nem pedig tini.