George Clooney alakítja Danny Oceant, aki a börtönből szabadulva máris a tökéletes bűntényen töri a fejét: kirabolni a három legnagyobb Las Vegas-i kaszinót, amelyek tulajdonosa (Andy Garcia) mellesleg Danny exfeleségével (Julia Roberts) randevúzgat. Egy hamiskártyás (Brad Pitt), egy zsebtolvaj (Matt Damon), egy osztó (Bernie Mac), egy robbantós (Carl Reiner) és hat másik szakember már a bandában van. Te beszállsz?

1960-ban épp akkorát durranhatott A dicső tizenegy (Ocean's Eleven), mint 51 évvel később Steven Soderbergh szóban forgó rendezése. Egész egyszerűen zseniális. Van benne indulat, izgalom, adrenalin, és talán a legfontosabb az impozáns szereplőgárda. Újranézés volt, és nem másodjára láttam, mégis lekötött, és még mindig önfeledten tudtam rajta szórakozni. Az Ocean's eleven első képkockájától az utolsóig Soderbergh sajátos stílusjegyeivel átitatott, le sem tagadhatná rendezőjét. Ez viszont ad neki egy különös hangulatot, ami által nem válik tömegfilmmé, és emlékezetes tud maradni évekkel később is. Meglehetősen szeretem még a rendező munkásságában, hogy sohasem hétköznapi témákból készít filmet, és itt ugyan egy feldolgozásról van szó, mégis úgy gondolom, hogy ennyi idő után volt értelme újra hozzányúlni. Szóval visszakanyarodva még kicsit az előző mondat elejére, mindig is díjaztam Soderberghnél, hogy az egyedi témaválasztás mellett filmjei nem agyatlan Hollywoodi popcornmozik, hanem nem kevéssé intelligens.

Nyilván az előbb említett sikerességhez szükséges összetevő volt a Ted Griffin keze alól származó forgatókönyv is, ami lenyűgöző munka. Önmagában mind a szkript, mind pedig Soderbergh tudása kevés lenne, de a kettő egyvelegéből remek végeredmény született. Ennek a filmnek a rendezőjét mindig is istenítettem, még tíz évvel ezelőtt is, amikor még számomra kevésbé volt ismert. Az ok elég egyszerű: nem elég, hogy ennyi karaktert nagyszerűen mozgat előre, de még izgalmas helyzetekbe is kerülnek, és hiába mindegyikük csak pár perces bemutatkozást kap, mégsem érződik tőle a film részekre szakadtnak, vagy nem kerek egésznek.

A főszerepelők között több erősebb jellemvonású karakter is sorakozik, ilyennek mondható George Clooney, Brad Pitt és Andy Garcia figurája is. Nem tudom, kinek jutott eszébe ennyi Hollywoodi hírességet összetoborozni egy filmbe, ráadásul egy ilyen nagyszerűbe, de most leborulok előtte. Ahogy visszagondolok az elmúlt évekre, nem is tudom, hogy van-e film, amiben ennyi híresség szerepel, és ennyire jó is. George Clooneynak, Julia Robertsnek, Brad Pittnek és Bernie Macnek sem okozott gondot a szerep. Úgy vettem észre, hogy élvezik, akiket játszanak. Matt Damon tizenegy évvel ezelőtt még kicsit tejfölösszájú volt, mostanra pedig nem csak testre szedett fel, hanem tehetségesebb is lett, bár azokban az időkben sem kellett félteni. A többieket nem sorolnám fel, de mindenkit imádtam, mintha egyenesen rájuk öntötték volna a szerepet.

Hosszabban nem mennék bele, bizonyára láttátok már a filmet, én meg kiírtam magamból, amit ki kellett. Kevés film mondhatja el magáról, ami ennyi újranézést elbír, és még ilyenkor is képes felhőtlenül szórakoztatni nézőjét, úgyhogy nem is kertelnék tovább, dobom rá a 10/10-et.