A veterán New Orleans-i bérgyilkos, Jimmy Bonomo (Sylvester Stallone) és partnere, Louis (Jon Seda), megölnek egy Hank Greely nevű zsarut. Mielőtt átvehetnék a fizetségüket, Louist meggyilkolják, és Bonomóval is végezni próbálnak. Greely társa, Taylor Kwon (Sung Kang), a washingtoni rendőr összefüggést sejt a két haláleset között, és felkutatja Bonomót. A szálak a titokzatos és nagyhatalmú Robert Nkomo Morelhez (Adewale Akinnuoye-Agbaje) vezetnek, akinek sötét üzelmeiben washingtoni elit körök is érintettek lehetnek. A páros összefog a veszélyes ellenség ellen, miközben tudják, hogy ha sikerrel járnak, végül egymással is le kell majd számolniuk…

Walter Hill mostanság szépen tovatűnt a múlt homályában, pedig annak idején rendezett nem egy mára már klasszikussá cseperedő remekművet. Nagyjából ezt a köntöst sikerült jelen filmnél is megtartani, ami már önmagában is nagyszerűnek mondható. Nem mellesleg manapság Sly képviseli a tökös, régimódi stílusban nyomuló akciófilmeket, hiszen mekkorát alkotott pár éve a The Expendablesszel is. Nagyjából itt kezdődött el minden, és Schwarzenegger is ugyanezeket az utakat járja. Tőlük jöhet bármi, és remélem, hogy továbbra is tartják ezt a tendenciát, valamint hogy nem süllyednek le Nicolas Cage színvonalára…

Visszatérve a rendezésre, remek munkát végzett Hill barátunk, ugyanis filmje összeszedett, pörgős, egyetlen pillanatra sem ül le, ugyanakkor mégsem sok. Megtalálni a kettő között az egészséges egyensúlyt nem könnyű, szóval minden elismerésem az övé. Ráadásul ne úgy képzeljétek el a Fejlövést, mint egy elejétől-végéig zúzós akciómozit, hanem szépen nyugodtan teszi a dolgát. Pontosan, mint egy vérprofi bérgyilkos. Amikor épp nem záporoznak a golyók, vagy ropognak a csontok, akkor is olyan hangulatot áraszt magából a nyomozás, hogy fenntartja a néző érdeklődését. Egy pillanatig sem unatkoztam, és az álommanó is messzire elkerült, pedig eljövetele indokolt lett volna.

Egy szó, mint száz, könnyed akciófilm tökös tálalásban, R-es vágással, és ettől aligha lehet többre igényünk. A harcok koreográfiája is szépen kidolgozott, nincs elnagyolva, és inkább a minőség süt le róla, mintsem, hogy sarkítottak nekünk valamit, hogy eggyel több film kerüljön mozikba. Nyilván nagyon sok múlik a főszereplőkön, és főleg a Sylvester Stallone által alakított bérgyilkosra gondolok, aki nagyon nem egy elveszett figura. Főként a forgatókönyvet vesézgetem jelenleg, nem Sly alakítását, arra később kerül sor. Alessandro Camon tollából pattant ki ez a példás forgatókönyv, amely ilyen magaslatokba emeli ezt a történetet, pedig lényegében sablon a sztori, mégis magas fordulatszámon bizonyítja életképességét.

Tehát nem kisebb arcot tisztelhetünk a főszerepben, mint a régi-új akciósztárt, Sylvester Stallonét, aki jobb formában van, mint valaha. Róla vehetnének példát a mai fiatal suhanc színészek, hogy mit érdemes szem előtt tartani, ha betöltötted a hat ikszet és közeleg a hetedik. Félretéve a körítést, Sly fapofával tolja a különféle poénokat, méghozzá nagyjából hasonló feelinget lebegtetve, mint Bruce Willis az Armageddonban. A filmélményt rontó tényezőket mellékelném, bár a rutinosabb nézők még idő előtt rájönnek majd, a lényeg, hogy ez így szuperül köszönt vissza. Az igazán jó hangulatot is neki, na meg Sung Kangnak, Sarah Shahinak és Jason Momoának köszönhetjük. Szép kis csapat gyűlt össze, de egy uralkodik mind fölött: Sly. Christian Slater feltűnése kicsit B-filmessé változtatja a helyzetet, de annyira nem bírt érdekelni, és inkább ő is a coolfaktort növeli, mintsem teljes egészében lerombolja azt, amit a többiek felépítenek.

Sly annyira érti, hogy mitől döglik ez a téma, hogy a stílusa utánozhatatlan, és persze színészileg is rendesen odateszi magát a frontvonal kellős közepére. Jason Momoa akkora állat, hogy úristen… viszont pont szükség van egy ilyen arcra is, hogy ne Rambo újranézés érzésünk legyen. Mindenki jó a szerepében, és ez magabiztossá teszi a látottakat. Még több ilyet!

Leginkább azt sajnálom, hogy a hazai mozikat elkerülte, pedig elég feelgood szórakozást biztosított volna. Részemről a 8/10 simán suhan rá, és pár év múlva még tuti előveszem, ha hasonló témában akarok jó kis kikapcsolódást.