A Marvel Studios új filmjében az Amerika Kapitány: Polgárháború eseményeit követően Scott Lang kénytelen viselni döntései következményeit szuperhősként és apaként egyaránt. Próbál egyensúlyozni a magánéletében és a Hangyaként reá nehezedő felelősséggel, ám mikor Hope van Dyne és Dr. Hank Pym felkeresi, újabb küldetésre indul. A Darázs személyében társat is kap, így csapatban derítenek fel súlyos titkokat a múltból.

Peyton Reed hozta a tőle elvárt szintet és egy újabb családias légkörű szuperhősfilmet tett le az asztalra. Néhány évvel ezelőtt A Hangya jobban tetszett, mint most a folytatás, ám ezt kizárólag az akkori eredetiséghatásának köszönheti, hiszen a semmiből bukkant elő egy miniatűrre zsugorodni képes szuperhős. A Hangya és a Darázs készítői furmányos húzásokat bevetve remekül kiaknázták a lehetőségeket, minden zsugorodik extra picivé, vagy növekszik épület nagyságúvá, hogy még több izgalommal szórakoztassák a nézőt.

Simán kijelenthetem, hogyha az első rész tetszett, ezzel sem leszel bajban, sőt! Nyilván az eredetit nehéz felülmúlni és nem is történik ilyesmi, de a folytatás nagyon is tudja, hogy hol a helye és nem is él vissza ezzel. A 3D-s vetítést sikerült elkerülni, igazándiból nincs is rá szükség. Ahogyan azt az előzetesben is láthattuk, akciójelenetekben tényleg nincs hiány, szinte folyamatosan babusgatják a nézőt, hogy ne legyen ideje unatkozni, és tényleg nehéz, ha az ember szereti ezt a szuperhősös univerzumot. Ráadásként a készítők vizuálisan sem okoznak csalódást.

Paul Rudd egyik legjobb szerepe az én szememben továbbra is a Hangya. Ez a karakter tökéletesen illik hozzá és lényegében bármennyi részen keresztül elnézném a bevetéseit - nyilván, ha van jó alapkoncepció mögöttük. De beszélhetünk akár a gyereknevelési módszereiről is. Evangeline Lillyvel is hasonló a helyzet, remek párost alkotnak ők ketten. Michael Douglas szintén hozza a tőle elvárt szintet, kellemes társaság, mint ahogyan ugyanez elmondható a keveset szereplő Michelle Pfeifferről vagy épp Laurence Fishburne-ről. Mindannyiukat kedveltem.

Walton Goggins tényleg egy igazi rohadék - mármint, ezt most értsétek jól, de nagyon csíptem, ahogy keresztbe tesz a címszereplőknek. Azt viszont elvártam volna a forgatókönyvíróktól, hogy még jobban megnehezítse hőseink dolgát, ám a végével mindenért kárpótolnak. Jött egy olyan húzás részükről, amire szerintem nem sokan voltunk felkészülve. Nagyon szimpatikus karaktert kapott még a Szellemet alakító Hannah John-Kamen, akiben nagy potenciál van és szerencsére él is a lehetőséggel.

Szándékosan fogtam rövidre és egyben spoilermentesre ezt az írást, valamennyire azért vegyes érzéseim vannak. Hiába tetszett és kötött le végig A Hangya és a Darázs, mégsem tudott teljes mértékben elvarázsolni. Persze tényleg tele van ötletekkel és esélyekkel. Nem is tudom mi lett volna, hogyha nem vetik be mondjuk a Matchboxos témát, és zsugorítanak-nagyítanak össze-vissza ennyit és ilyen módon. 8/10. A végén két jelenetet kapunk, amelyek közül a második simán kihagyható. Bosszantó húzás ez a Marveltől, nem szoktak ilyet.