Sook-hee már kislánykorában arra ítéltetett, hogy halálos bérgyilkossá váljon. Új esélyt kap az élettől, amikor egy észak-koreai ügynökség magas rangú beosztottja alvó ügynököt csinál belőle. Az ügynökség mindössze annyit kér, hogy dolgozzon nekik 10 évig a szabadságáért cserébe. Így új személyazonossággal próbál szerencsét, azonban a dolgok fenekestül felfordulnak néhány múltbéli hazugság felszínre kerülésének következtében.

No, mint az bizonyára nektek is feltűnt, mostanság egyre kevesebb filmet nézek, ennek pedig annyi az oka, hogy irtó kevés az, amelynek sikerül tartósan lekötnie, illetve kissé ráuntam, hogy *szinte kivétel nélkül minden amcsi film ugyanarra a kaptafára készül. Ráadásul már a művészfilmek sem kötnek le annyira, mint az elmúlt évtized során. Az Aknyeo teljesen véletlenül akadt a horgomra, belebotlottam az előzetesébe és tudtam, hogy én ezt most akarom. Nem is hezitáltam, azonnal nekiugrottam, és kaptam valami teljesen szokatlant.

Aggodalomra semmi ok, nem vagyok és nem is leszek az ázsiai filmek rajongója, viszont érdemes szétnézni ezen a piacon is, mert az Aknyeo bizony keményen beadta. Nézzük rögtön a nyitójelenetet, amelyet egyesszám első személyben láthatunk, ergo a címszereplő fejére rögzített nagylátószögű kamerán keresztül láthatjuk a könyörtelen és vérben tocsogó kaszabolást. Hasonlót akciót láthattunk A rajtaütésben, viszont a kivitelezés teljesen új volt számomra és be is ugrott, hogy Hollywood tanulhatna ebből a jelenetből, ha már próbálkozik egyes videojátékok nagyvászonra adaptálásával, mert rohadt jól működött az egész.

Mivel elég hosszú a felvezető jelenet, a vége felé aggódni kezdtem, hogy "ugye nem egy újabb agyatlan akciófilm lesz?" belőle, ám végül köze sem lett ilyesmihez. Nem mellesleg azt is érdemes tudni, hogy két évvel ezelőtt Cannes-ban debütált versenyen kívül, a Midnight Screenings kategóriában, így azért reméltem, hogy sütnivalója. Nálam a Vonat Busanba a top koreai film, azt a lécet dráma szempontjából ugyan nem sikerült megugrani, ellenben egy piszkosul kemény akció-dráma lett belőle.

Ahogyan említettem, nem agyatlan öldöklésről beszélünk, hanem jut bele a való életből merített nehézsúlyú dráma is. Nyilván, egy bérgyilkosnak sohasem könnyű - szinte lehetetlen - maga mögött hagynia a múltját, és láttunk már ilyet, ezt valahogy mégsem éreztem erőltetettnek. A színészek jók, név szerint nem említek senkit, mert csak a legnagyobb keletifilm-rajongók ismernék, de engem mindenkinek sikerült meggyőznie. Teljesen rendben van a színészek játéka.

Az Aknyeo felmutat technikailag sem elhanyagolható dolgokat, gondolok itt a már említett nyitójelenet kivitelezésre, vagy a lakásrobbanást követő néhány másodpercre, az pedig külön parádés, ahogyan a film véget ér - igen, a buszos jelenettel, illetve előtte lévő az autós üldözéssel konkrétan lenyűgöztek. Bizonyos, hogy időhiány miatt soha nem fogom újranézni, viszont a keletiek ezúttal szépen leültettek két órára, és még az órámra sem kellett néznem. Egyébként erős hetes, de ha figyelembe veszem azt a pár apróságot, amit amcsi filmekben nem láthatunk, simán tudja a 8/10-et.