James White egy problémás huszonéves, aki próbál valahogy talpon maradni New York nyüzsgésében. Miközben ő egyre mélyebbre merül a hedonista élvezetek világában, az édesanyja vesztésre áll egy súlyos betegséggel szemben vívott csatájában. Jamesnek változtatnia kell. A sokasodó terhekkel csak úgy birkózhat meg, ha talál valamit, amiből új erőt meríthet. A James White magabiztos és jól átgondolt első rendezés, ami a veszteség kérdését és a közeli anya-fiú kapcsolat problematikáját dolgozza fel. Magyar szempontból külön érdekessége a filmnek, hogy az operatőr Erdély Mátyás volt.

A James White volt az idei CineFest első hivatalos versenyfilmje, amire mondhatni egyáltalán nem voltam felkészülve, de így jár az, aki a szinopszis elolvasása nélkül ül be valamire. Félre ne értsetek, nem bántam meg, hogy megnéztem, csupán váratlanul ért, hogy egyből ilyen mélyen szántós alkotással van dolgom. Josh Mond drámája a Sundance-en debütált januárban, és a jövő héten Torontóban is bemutatják, szóval mondhatni igazi fesztiválos nagyágyú három díjjal maga mögött.

Jelenleg pontosan ugyanúgy érzek, mint annak idején A kezelésnél, vagyis elismerem a látottakat, és azt is, hogy a színészek mindent beleadtak, de én egyelőre ilyesmit nem szeretnék átélni, így a szereplőkkel való azonosulás is csak felszínesen sikerült. Valahol nem is bánom ezt, és igazándiból nem is feltétlenül a film hibája, sokkal inkább az enyém. Maga a rendezés, ha nem is százszázalékosan, de helyén van, és sokszor éreztem úgy, hogy a 85 perces játékidő egy örökkévalóság, aminek sohasem lesz vége.

Christopher Abbott és Cynthia Nixon játéka egyszerre szívhez szóló, szerethető és gyötrelmes, de egy bizonyos idő eltelte után már elég 'csúnya' dolgok mennek végbe a vásznon, amire valóban nem igazán tudok mit mondani. Félreértés ne essék, nem szánom, vagy vetem meg a filmet, csupán nem tudok, de még inkább nem akarok mit kezdeni a filmmel, a benne bemutatott élethelyzettel. Scott Mescudi által kicsit színesebbé válik ez a történet, és Makenzie Leigh is hasonló faktorral ruházza fel a látottakat. 8/10, de ezúttal ne hallgassatok rám, simán lehet nálatok jobb az összkép.