Pio Amato Calabria egyik kis roma közösségében, a Ciámbrában él és már nagyon szeretne felnőni. Tizennégy éves, iszik, cigizik és azon kevesek közé tartozik, akik könnyen megtalálják a hangot mindenkivel - a helyi olasz maffiózókkal, az afrikai bevándorlókkal és persze a többi cigánnyal is. Pio kiskutyaként követi bátyját, Cosimót, igyekszik megtanulni tőle az utca törvényeit. Amikor Cosimót letartóztatják, Pio elhatározza, hogy bebizonyítja, képes helyettesíteni bátyját. Hamarosan azonban nehéz döntést kell hoznia, amiből kiderül, valóban készen áll-e arra, hogy férfi legyen.

Vegyes érzéseim vannak A Ciambra című drámával kapcsolatban, amelyben egyszerre történnek átlagos és a főszereplő srác korát meghazudtoló események. A baj leginkább az lehet, hogy borsodiként ez nekem nehezen megy le a torkomon, de azért vannak értékelhető pillanatai a filmnek, csak ez kevés. Cannes-ból díjjal távozott Jonas Carpignano író-rendező drámája, amellyel talán az az egyik legnagyobb gond, hogy túlgondolták ezt a kétórás játékidőt.

Ülök a teremben, nézem a filmet, és alig találkoztam olyan mozzanatokkal, ami úgy igazán megfogott, vagy lekötött volna. Azt például abszolút nem értem, hogy miért kellett másfél órát várni arra a jelenetre, amire azt mondtam, hogy "na, ez igen, végre kezd beindulni a film". Igen, arról a bizonyos labda beesik az udvarra témára gondolok. Ezen felül a lovas részt is jól megvalósították, csak az sem tart sokáig, és utána a végére megint bepunnyad az egész. Ha viszont azt nézem, hogy mennyire reális az cselekmény, akkor nem tudok kötekedni.

Pio Amato iszonyúan tehetséges fiatal színész, egyetlen olyan alkalom sem volt, amikor azzal kellett szembesülnöm, hogy megjátssza magát, és ez a része megdöbbentő. Kitérhetnék a további színészekre is, de nem fogok, mert mindenki tette a dolgát, így a hitelességgel abszolút elégedett vagyok. Mindezek ellenére viszont nem tudtam szeretni a filmet, hiába vannak értékei, néhány tíz percet leszámítva nagyon unatkoztam. Akárhogy is nézem, az A Ciambra esetében 5/10 tűnik reálisnak részemről.