Mitch Rapp életét egy szörnyű tragédia árnyékolja be: egy terrorista támadás során a szeme láttára ölik meg a menyasszonyát. A mindenre elszánt férfi személyes bosszút esküszik, egyetlen célja, hogy kiiktassa a kegyetlen merénylőket. Az egykori sikeres atlétára a CIA igazgatóhelyettese, Irene Kennedy is felfigyel: felveszi Mitchet az ügynökség elit terroristaelhárító programjába, majd a hidegháborús veterán, a kőkemény Stan Hurley kezeire bízza. A kiképzés során a hajthatatlan Rapp profi gyilkológéppé válik, aki nem kímél egyetlen fanatikus merénylőt sem. A fiatal hírszerző hamarosan a Közel-Kelet legveszélyesebb radikális harcosaival találja szembe magát, akik bármilyen eszközt képesek bevetni, hogy világuralomra törjenek.

A Kingsman folytatását követően újabb szeptemberi kimaradásomat pótoltam, és azt kell mondanom, hogy az Amerikai bérgyilkos hatalmas meglepetést okozott. Konkrétan elvárások nélkül adtam esélyt ennek a CIA-s akcióthrillernek, ami végül a moszadot is érinti, és annyira ideálisan kezelte ezt a témát, hogy nem kezdett el tőle forogni a gyomrom. Tudjátok jól, hogy a mélyen közel-keleti dzsihád-történeteket kifejezetten utálom, ehhez képest az Amerikai bérgyilkos idén már a második az In the Fade-et követően, amivel barátságba kerülök. Sőt, Az utolsó Jedik után egy nappal, amondó vagyok, hogy ott megint jó fej voltam és egy ponttal többet adtam rá, mint valójában érdemelt.

És igen, így kell feltörni, mint a talajvíz! Michael Cuesta (Jobb, ha hallgatsz) rendező főleg tévés múlttal rendelkezik, ehhez képest lazán lenyomott egy 110 perces akciófilmet, ami egyetlen alkalommal sem - ismétlem -, egyetlen alkalommal sem fulladt unalomba. Gördülékeny a történetvezetés, nincs hezitálás, csak kőkemény akció R-es korhatár besorolás mellett, avagy nincs szégyenlősködés, ha a vérnek fröccsennie kell, akkor simán a néző arcába csapódik. Szépen kidolgozták a közelharc-jeleneteket is, az operatőr nem rángatta a kamerát, egyszerűen csak azt vette, amit kellett.

Tényleg ritka manapság, ha nem agyatlan Jason Statham színvonalú - tisztelet a kivételnek - akciófilmek készülnek, és itt még a főszereplőkkel sincs gond, de róluk később. Fantasztikus az a tényező is, hogy mindössze $33 milliót locsoltak ebbe a filmbe, és ez egyáltalán nem látszik rajta, miközben még a világ számos pontját is bejárjuk. Hihetetlen, hogy megy ez ekkora összegből is. Ilyenkor elgondolkodom, hogy egy-egy büdzsé mennyi százalékban van valójában a filmre költve, és nem egyéb tényezőkre.

Dylan O'Brient kölyökkorától ismerem, a Teen Wolf tévésorozatban sem játszott rosszul, és úgy tűnik, hogy az idő előrehaladtával nem tűntek el belőle az értékek. Nem azt mondom, hogy ő a következő Dane DeHaan, de mindenképpen egy olyan színész, akit szívesen megnéznék akár egy folytátsban, akár egy másik akciófilmben. A női főszereplővel, Shiva Negarral sem lőttek bakot a szereplőválogatásért felelős szakemberek. Egyszerű színésznő, és ez a szerep lazán kiesett belőle. Az Amerikai bérgyilkos sok lehetőséget kínált fel Taylor Kitsch-nek, aki egyszerűen még mindig nem képes befutni, viszont színészileg nem lehet rá panasz.

Természetesen a mellékszereplők is rendben vannak, gondolok itt Michael Keatonre, a még mindig gyönyörű Sanaa Lathanra, a kevés játékidővel gazdálkodni kényszerülő Charlotte Vegára, vagy az akciófilmekben mindig is otthonosan mozgó Scott Adkinsre. Szeretnék mindig ilyen jóízűen írni egy-egy filmről, mint az Amerikai bérgyilkosról, csak épp rengeteg a félresikerült darab, viszont ezek fényében sokkal jobban értékeli a néző, ha végre egy üde darabbal bővül a repertoár. Részemről szalad rá a 8/10, és ha életképes ötletük lenne a folytatásra, szívesen megnézném.