Casey édesanyjával él egy alig-alig ismert középnyugati kisvárosban, amelyet a modernizmus réme fenyeget. Jin, aki  a világ másik feléről érkezik haldokló apját meglátogatni. A jövőtől félve menedékre lelnek egymásban, és az őket körülvevő városban.

Elérkezett ez a pillanat is, ez az utolsó beszámoló az idei Karlovy Vary Film Fesztiválról, ami parádésan sikerült számomra minden szempontból. Ezúttal nem a mennyiségen, sokkal inkább a minőségen volt a hangsúly. A Columbus az utolsó megtekintett film volt a zárónapon, azonban sajnos ezt a filmet sem kifejezetten nekem készítették. Elég sok minden adott volt a sikerhez, azonban ez részemről elmaradt.

Kogonada rendezői debütálása kristálytisztán érződik a film lassú lefolyásán. Elképzelhető, hogy egyedül leszek a véleményemmel, de nekem a körülmények annyira ellehetetlenítették az egész filmet, hogy képtelen voltam élvezni. Pedig a legcsúnyább, hogy John Cho hatalmasat alakít benne, aki úgy tűnik, mintha csak beállt volna másfél órára szomorkodni, mégis iszonyú jól játszotta a szerepét. A Columbus másik fénypontja Cho mellett Haley Lu Richardson, akivel legutóbb a Széttörvében találkozhattunk, és eléggé úgy tűnik, hogy szép jövő áll előtte.

Számomra túlságosan nyomasztó és egyben érdektelen is lett e dráma hangulata, viszont voltak részei, amelyeket szívesen összevágtam volna egy rövidebb, fogyaszthatóbb kisfilmmé. Olykor, amikor épp nem kötött le semmi, nem maradt más, mint a csodálatos épületekben és a lakberendezésekben gyönyörködni, de ez mégiscsak kevés ahhoz, hogy jó filmnek nevezzem a Columbus-t. A színészek miatt 6/10-ke.