A mutánsok köztünk élnek. Ez így volt a múltban is, és így lesz a jövőben is. Legfeljebb nem ebben a sorrendben. Az alternatív jövőt, a mutánsok és emberek közti háború újabb fejezetét bemutató filmben az X-Men-mozik mindkét generációja játszik: a több, egymást keresztező idősíkon bonyolódó történetben Xaiver professzor tanítványainak nemcsak az emberekkel és az emberekben örök ellenséget látó mutánsokkal kell megküzdeniük - immár robotokat is bevetnek ellenük. A sok mutánsnak és a sok harcnak egyetlen célja van: meg kell akadályozni egy a jövőben készülő katasztrófát. De erre csak egyféleképpen van lehetőség: meg kell változtatni a múltat.

Nem vagyok egy elvetemült X-Men rajongó, de azért várólistán volt az X-Men - Az eljövendő múlt napjai, ehhez kétség sem fér. Ugyanakkor az idei blockbuster szezonban ért már néhány csalódás, így túl sokat nem vártam tőle. Ennek ellenére lényegében pillanatok alatt eltelt a két óra és tíz perces játékidő, avagy itt egyből lejön, hogy Bryan Singer rendezőnek mennyire fekszik a mutánsok világa. Nyilván az sem utolsó szempont, hogy a Simon Kinberg által karcolt forgatókönyv is gördülékeny, és nincs tele logikai hibákkal, és hasonló idegesítő buktatókkal. Szóval nem, az új X-Men nem okoz csalódást, viszont Az elsők szintjét már nem sikerült megugrania.

Lényegében a 3D-t észre sem lehet venni, nem ad hozzá semmi pluszt a filmhez, pedig a látványvilág gyönyörű, de nem szükséges hozzá a szemüveg. Mondjuk, arra tökéletesen megfelelt, hogy sötétebbek legyen a kép, és hogy tudjak miről írni plusz két mondatot. Viccet félretéve, érdekelt, hogy hogyan oldják meg az időutazást, a két idősíkot, és hasonlókat, de azt kell mondanom, hogy amellett, hogy iszonyatosan korhű ábrázolást kapott a '70-es évek, Singer nagyon összerakta ezt a folytatást, ami rengeteg szereplőt mozgat egyszerre, mégsem hullik darabjaira. Abban is biztos vagyok, hogyha nem ő, vagy egy hozzá hasonló kaliberű/rutinos rendező nyúlt volna hozzá, beköszöntött volna a káosz.

Tehát jöhet az Apokalipszis, mert van benne potenciál, és amíg intelligens módon szórakoztat egy franchise, addig igenis szükség van újabb és újabb részekre. Habár azt is leszögezem, hogy egyelőre konkrétan nem tudom, hogy mi, de valami hiányzott belőle, hogy tökéletes legyen. Nem köszöntött be a katarzis, ennek híján pedig nehéz maximálisra pontozni egy filmet, de soha rosszabb folytatást! A negatívumok közé sorolom, bár nem a film számlájára írható fel, hogy nem tudom, a szinkron mennyit vett el, vagy adott hozzá az élményhez, de nagyon remélem, hogy túlságosan nem szakadtak el az eredeti monológoktól, megjegyzésektől.

Brutálisan szép világban játszódik, legyünk épp a jelenben, vagy a múltban öt évtizeddel korábban. Hatalmas kampányt tudhat maga mögött Az eljövendő múlt napjai, hiszen bemutatkozhatott nekünk Higanyszál, vagy ott a JFK ügy, és hasonlók. Ha már említettem Higanyszálat rögtön szavakba is önteném, hogy a legvagányabb és egyben kedvenc hosszabb jelenetet neki írták. Hatalmas, amit a Pentagonban művel, és mindezt úgy, hogy hiába vicces, hiába van kifigurázva lényegében minden, mégsem gyalázza meg az X-Men univerzumot - legalábbis képregényeket nem ismerő laikusként ez a véleményem, de majd Ti megmondjátok, ha nincs igazam. Egyszerűen zseniális az a jelenet, mindjárt fel is túrom onlájniát, hátha elérhető. Mindemellett az őt alakító színész, Evan Peters is színes játékkal állt elénk, berobbanva ezzel a mutánsok egy növekvő univerzumába.

Ütős ötlet volt a készítők részéről, hogy visszahoztak olyan régi arcokat, mint az idősebb Charles Xavier vagy Magneto, akiket Patrick Stewart és Ian McKellen játszottak. Lehet sekélyesnek nevezni, de nálam bejött ez az időutazósdi, és az is, ahogyan összeértek a múlt és a jövő szálai. A legnagyobb forma a régiek közül egyértelműen Rozsomák volt, és Hugh Jackman már annyira egybeforrt a karakterrel, hogy lényegében tök fölösleges, és butaság is lenne elválasztani őket egymástól. Nem tudom, hogy a forgatókönyvnek, vagy a magyar szinkronnak köszönhetjük, de olyan vagány dumákat írtak neki, hogy borultam rajta. Erre tudom azt mondani, hogy "így kell ezt csinálni" - avagy vicces, de nem giccses.

Tudjátok, hogy nem rajongok lázasan Jennifer Lawrence-ért, ami nem egyenlő azzal, hogy nem ismerem el színészi képességeit, de ebben a felvonásban annyira komplex szerepet kapott, hogy tulajdonképpen rá épül szinte az egész folytatás, és elviszi a vállán. Ezek után viszont simán jöhet a róla szóló külön film. Csíptem, amikor őt követte a kamera, és kellően tökös-dögös a karakter, szóval itt sem estek át a ló másik oldalára. Az alakváltásai pedig egyenesen csodásak és kifinomultak. Visszakanyarodva a főszereplőkhöz, James McAvoytól és Michael Fassbendertől egyaránt erős alakítást láthatunk, bár főleg utóbbi annyira rágyúrt a szerepre, hogy a gonoszságfaktor eléggé odavert. A stadionos jelenet minden képkockája aranyat ér.

Nicholas Houlttal sincs gond, szerethető az általa megformált Bestia, és nagyjából hasonló szintet ütött meg Ellen Page (Kitty Pryde) alakítása is. Mindig is szerettem a képregények világát, mert itt minden lehetséges, és akik látták a filmet, tudják, hogy ezek után miért hozom fel Halle Berry, Shawn Ashmore vagy Omar Sy karaktereit. Mindannyian odatették magukat, ahogyan egy ilyen kaliberű megaprodukció megkívánja. Esetleg még Peter Dinklage érdemel néhány szót, de hát ő is egy olyan színész, aki nem most villantja meg először tehetségét.

A látvány grandiózus, és nagyon-nagyon kevés esetben nevezhető túlzónak az éppen elénk vetített képi világ - gondolok itt egy-egy olyan jelenetre, amikor több a vizuális effekt. A kedvenc jelenetem tehát a Pentagonos, de odacsapott még a stadionos is, és az azt követő képsorok is, illetve eléggé üdítő látvány volt az elnököt követni az 1970-es években, valamint a Magnetós-vonatos rész sem piskóta. Egyetlen dolog jutott még eszembe, amiből talán elviseltem volna többet, ez pedig az Őrszemek. Tudom, a hivatalos fordításban Őrrobotok a film szerint, de ezt hagyjuk. Szóval egy picivel több harcot vártam a robotokkal, bár az a "kevés", amikor szerepelnek, az is annyira erős, és súlyos, hogy nem biztos, hogy hasznára lett volna a filmnek.

Igazán remek folytatás született, amit minden X-Men rajongónak ajánlok, és a vége főcímet érdemes végigülni, ugyanis itt vezetik fel az X-Men: Apocalypse-et, avagy a folytatást. Úgy gondolom, egy nem túl halvány 9/10-re rászolgált, és öröm volt ezeket a figurákat együtt látni, főleg a vége elég nagy flash. Te jó ég, mekkora a vége főcím előtti utolsó - sulis - jelenet.