Hónapok teltek el Mildred Hayes lányának meggyilkolása óta, ám a tettes azóta sem került elő. A nő most vakmerő lépésre szánja el magát: kibérel három óriásplakátot, melyeken provokatív üzenetet címez William Willoughby rendőrfőnöknek. Miután egy másik rendőr, az egyszerű és erőszakra hajlamos Jason Dixon is beleártja magát az ügybe, a viszony Mildred és az ebbingi hatóság közötti egyre inkább elmérgesedik.

Atyavilág! Hát, ez bizony kemény dió valóban. Elég sokáig tartott magam rábeszélni a Három óriásplakát Ebbing határában megtekintésére, és sejtettem, hogy ez lesz, de utólag nagyon nem bántam meg. A sztorival itt sem voltam képben, szeretem, amikor a szemem előtt bontakozik ki a történet, és Martin McDonagh  (Erőszakik) író-rendező annyira életszerűen adja vissza az eseményeket, hogy már-már félelmetes, hogy egy ilyen sztori hogyan lehet mégis érdekes majd két órán keresztül?! Alapból azt gondolná az ember, hogy áh, hagyjuk már egymást, ilyet már biztosan láttunk. Nem, nem így van.

Nem igazán értettem egészen a megtekintés pillanatáig, hogy a Három óriásplakát Ebbing határában miért kapott hét Oscar-jelölést, a végére viszont nem maradt kérdést felvető tényező. Ez bizony egy kemény alkotás az idei Oscar-mezőnyben, és habár annak híve vagyok, hogy szeretném, hogyha több film kapna jelölést és jobban megoszlanának a jelöltek/díjak, de ebben a drámában tényleg mindegyik színész rászolgált a jelölésére. Az is egy csodás dolog, hogy McDonagh mindössze három egészestés filmet jegyez rendezőként, ugyanakkor itt mutatkozik meg, hogy ki is az igazán nagy őstehetség.

Nem direkt módon éltetem, McDonagh szintén egy olyan "stábtag", aki rászolgált munkájával erre az egészre, nem pedig csak úgy felkapták. Egy búcsúlevél aligha lehet szép vagy jó, ám tanulságos annál inkább, és azt mindenképpen elmondhatom, hogy nem is egy, hanem rögtön két olyan búcsúlevél kapott helyet a filmben, amely mögött érezhetően van tartalom, amelynek szavai vitorlasúlyként funkcionálnak, amelyek életrevaló módon lettek megírva… Hát, mit mondhatnék azon kívül, hogy "csodálatos"? Mert pontosan így éreztem, amikor felolvasásra kerültek.

Frances McDormandtől eszement brutális és lélegzetelállítóan erőteljes alakítást láthatunk, így vélhetően övé a szobor, habár még nem láttam, hogy Meryl Streep mit művelt. McDormand úgy kelti életre a teljesen reménye veszett vidéki anyukát, hogy rengeteg merész és egyben szívszorongató pillanat tanúi lehetünk. Sam Rockwelltől sem láttam még korábban ekkora teljesítményt. Egyszerűen lehengerlő, ahogyan megmutatja, milyen is egy kicsit az érem másik oldala. Woody Harrelsonról eddig is tudtuk, hogy nem kis színész, de itt neki se maradt más választása, minthogy beleadjon apait anyait, és… nekem McDormand után ő volt a másik kedvencem, pedig Rockwell is piszkosul odateszi magát. Az az apafigura Harrelsontól… bizonyos dolgokban nagyon is példaértékű.

Ha a vágás nem is érdemel Oscar-jelölést, az operatőri munka viszont kétségkívül szép végeredményeket szül. Mélyebben nem mennék bele, a fontosabb, berántósabb tényeket említettem, úgyhogy nem tudok mást mondani, minthogy… ha szeretnétek egy igazán életízű drámát, akkor a Három óriásplakát Ebbing határában jó választás. Újra biztosan nem nézném, mert ebben a sztoriban ennyi van, viszont egyszer simán odaszögezett a székbe két órára, és tényleg csak azért, mert pár év múlva nem sok mindenre emlékszünk majd ebből a filmből, mint Frances McDormand őrült kirohanásaira, maradok a 8/10-nél, de erősen elgondolkodtam a nyolcas felső szomszédján is.