Lawrence Talbot gyermekkora édesanyja halálának éjszakáján ért véget. Miután elhagyta Blackmoor álmos falucskáját, évtizedeken át próbált felejteni és felépülni, de mikor fivére menyasszonya, Gwen kinyomozza hollétét, hogy segítsen megtalálni elveszett szerelmét, Talbot is csatlakozik az otthoniakhoz a keresésben. Tudomására jut, hogy rejtélyes körülmények között valami gyilkolja a falucska lakóit, aminek brutális az ereje, és kielégíthetetlen a vérszomja. Idő közben egy gyanús detektív érkezik a Scotland Yardtól, aki beleássa magát az ügybe. Lawrence szép lassan elkezdi összerakni a véres kirakós darabkáit, és tudomást szerez egy ősi átokról, és akit ez az átok súlyt, vérfarkassá változik teliholdkor. Ahhoz, hogy véget vessen az öldöklésnek, és megvédje a nőt, akit idő közben megszeretett, Talbotnak el kell pusztítania a gonosz lényt, de a vadászat közben, felfedezi saját sötét oldalát is… amelyről fogalma sem volt, hogy létezik.

Rögtön azzal kezdeném, hogy megkaptam, amit vártam tőle, sőt! Megértem miért tologatták a bemutató dátumát, bőven van bele fektetve meló. A képi világa, az 1800-as évek végi London ábrázolása nagyon hiteles, továbbá maguk a helyszínek, a Talbot kastély abszolút rendben volt, magával ragadott. Kiemelném még a fényképezést, ami cseszett jól sikerült, jobbnál jobb képsorok követték egymást olykor. Ide tartozik még maga a farkasember megvalósítása, amire szintén nem lehet panaszunk, látszik a minőség, már csak az a kérdés, mennyiből készült a film? Bár én bízok benne, hogy jól hoz majd hazájában, de hétvégén erre is fény derül.

Sokan úgy vannak vele, hogy nem szeretik a Benicio Del Toro filmeket, nekem nem volt ilyen előítéletem, és megalapozottan, mert hát nem kell csalódnunk az alakításában, bár az is igaz, itt most nem kellett nagyot színészkednie, viszont akkor is jól választottak. Anthony Hopkins a másik szereplőnk, aki nagyobb szerepet kapott, mint gondoltam, és kiváló karakterrel ruházták fel, örültem, hogy egy Universal-os horrorban is láthattuk. Emily Blunttal kapcsolatban semleges érzés töltött el, se sokat nem adott hozzá, se keveset, viszont illett Del Toro mellé. Itt van még nekünk a Scotland Yard embere, Hugo Weaving, aki a Matrix filmek Smith ügynöke volt, vele kapcsolatban rossz érzésem támadt első pillantásra, de a film végére elmúlt.

A történettel kapcsolatban meg az van, hogy egy rohadt jó forgatókönyv alapján, Joe Johnston rendező kihozta a maximumot a filmből, amit lehetett, és végre kapunk egy olyan vérbeli horrort, ami nem napjaink tömegcucca, és még a hangvágása is kimagasló. Főleg ezek miatt nálam laza 8/10-es szórakozás volt, és bízok benne, hogy ezzel elindul valami, és hátha elkezdik a régi klasszikus Universal-os horrorokat elővenni, viszont ha igazam lenne, akkor legalább ezt a szintet üsse már meg. Még annyit fűznék hozzá, hogy az eredeti 1941-es The Wolf Man is ott van nálam a kedvencek közt, de persze nem mai szemmel nézve.