Francois Ozon felfedezte az új Brigitte Bardotot. A Fiatal és gyönyörű főszerepét alakító, egyébként modell Marine Vacth valóban elragadó jelenség: a műben Isabelle-t alakítja, aki tizenhét évesen modern, XXI. századi prostituáltként fedezi fel a szexualitását és a felnőtté válás egyszerűnek semmiképpen sem nevezhető folyamatát. Pozitív kicsengésű mese önmagunk felfedezéséről.

A vasárnap estét ezzel a drámával zártuk, ami alapjában véve egy mély történet, ugyanakkor rengeteg benne a vidámabb tónus, és ez felszabadultságot kelt a nézőben. Érdekes módon a történetre nem emlékeztem, és ez így szuperül sült el, mert a meglepetés ereje tudott érvényesülni, ugyanis minden újként hatott. Kimondottan erős a CineFest idei felhozatala, szóval nincs egyszerű dolgom, de a francia drámák annyira virágkorukat élik, hogy el sem hiszem. Ettől még hihetetlenebb számomra, hogy milyen intenzív érzékiség lakozik bennük, és hogy mennyire fogyaszthatónak számomra.

Az idei év nem csak nagyszerű fesztiválos műremekeket kínál, hanem töménytelen meztelenkedést, szexet is, így fityiszt mutatva az álszent amcsi alkotásoknak. Feltehetném a kérdést, hogy hová halad a világ? Mivé lesznek a mozivásznak? De nem erről van szó, ezek a való életben is jelen vannak, csak épp most jött el az az időszak, hogy a filmekben is nagyobb hangsúlyt kap a szexualitást boncolgató téma. François Ozonnak azért van jövője a mozgóképvilágban, mert legújabb drámájában egyszerre van jelen az érzékenység, a báj, a szépség és a kegyetlenség is. Tökéletes képet fest a mai emberekről, arról, hogy hová haladunk. Egyre több az érzéketlen és üres ember, akik céljuk elérése érdekében bármit képesek megtenni, nem foglalkozva azzal, hogy min, vagy kin gázolnak át, s milyen nyomot hagynak maguk mögött.

Májusban a Cannes-i Film Fesztivál közönsége láthatta elsőként a Fiatal és gyönyörűt, és úgy gondolom, nincs is ettől ideálisabb hely egy ilyen premierre. Az már csak hab a tortán, hogy a CineFestnek hála országunkba is eljutott majd két hónappal a hazai bemutató előtt. Ozon korábbi alkotásai közül egyedül a Swimming Poolt láttam, ami hangulatát tekintve épp ugyanolyan nyomasztó, mint ez. Mint korábban említettem, a főszereplő lány története is a való életből merít, arról nem beszélve, hogy a franciák másképp látnak egy-két dolgot ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Arra akarok kilyukadni, hogy egy nagyszerű tanulmányként is tekinthetünk rá, ugyanis véleményem szerint igazán példamutató az anyuka viselkedése, a reakciója a gondra, és a problémamegoldó képessége sem utólagos.

A mindössze 23 éves Marine Vacth piszkosul fiatal, és ahogyan a cím is írja, gyönyörű, ellenben a veszély is ugyanakkora méreteket ölt. Egy igazi jelenség a vásznon, aki még a gebesége ellenére is káprázatos. Főleg a film második felében sokszor kaptam magam azon, hogy elvesztem a képben, pedig eleinte nem váltott ki bennem ilyen hatást. És ott van az a tényező, hogy nem épp szalonképes szakmát kezdett el űzni, amiért sokan el fogják ítélni, de Ozon tökéletesen rávilágít arra, hogy mennyire érzéketlen világot élünk. Vacth karaktere egyszerre színes és fekete-fehér, valamint üres is. Kívülről színes és elragadó, pedig mint írtam, nem az esetem, de mégsem tudok róla rossz szavakat írni. Belülről viszont kong az ürességtől, ami nagyban hozzájárult, hogy elkezdte űzni a prostitúciót. Próbálkozik, folyamatosan azon van, hogy kitöltse a benne lakozó űrt, de nem megy neki. Ettől viszont semmivel sem rosszabb, mint bármely más ember - legalábbis számomra így állítja be őt a film.

Ez a leányzó egy igencsak fura családot kapott maga köré: az anyukát Géraldine Pailhas, a mostohaapukát pedig Frédéric Pierrot alakítja, de az öccsét játszó Fantin Ravat sem teljesen komplett. Mindenkinek megvan a maga kis zizije, és teljesen más életet élnek, mint mi, vagy például az amcsik. Sokkal nyitottabbak, lazábban fogják fel az életet, és ezen értékrendek szerint cselekednek is. Néhány helyzetkomikumot a család tagjainak hála átélhetünk, amelyek üdítő hatást gyakorolnak az egyébként egy kissé mélyen szántó történeten. Érdemes megfigyelni az anyukát, akinek szerepére azért remek választás Pailhas, mert egy az egyben olyan alkat, mint Vacth, és még idősebb korában is megvan a maga vonzereje.

Egy rossz útra térő lány, kételyek, gyötrelmek, gyengédség, és páratlan szépség. Röviden ezekkel a szavakkal is körül lehetne festeni a filmet, ami nálam 9/10 pontot ért el. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire piszkosul erős az idei mezőny, még ha a versenykategórián kívüli alkotásról is beszélünk.