Állítólag műtárgyat lopni könnyű. Aki elég tökös, elég ötletes, és tényleg nagyon akarja a pénzt, annak sikerülni fog. Simon (James McAvoy) egy aukciósház alkalmazottja, és bebizonyítja: ő is meg tud lovasítani egy értékes festményt. De rafinált tette elkövetése után sajnos egy másik régi mondás is beigazolódik: nincs tökéletes bűntény. A bajokat részben az okozza, hogy átmenetileg szövetkezni volt kénytelen egy műkincsrabló bandával, részben az, hogy akció közben nagyon beütötte a fejét: így aztán teljesen elfelejtette, hova rejtette el a milliókat érő képet. A banda főnöke (Vincent Cassel) mindent megpróbál, hogy emlékeztesse őt, de a kínzás sem segít. Így aztán felbérelnek egy hipnózissal foglalkozó pszichológust (Rosario Dawson), hogy vezesse be őket szövetségesük titkos gondolatai közé. Minél mélyebbre merülnek Simon tudatalattijába, annál több titokra bukkannak. Vágy, valóság és hipnotikus álom összekeveredik, a határok elmosódnak… pedig a festménynek lennie kell valahol.

Danny Boyle-nak ideális film a Transz, azonban mintha még rajta is kifogott volna. Vagy csak egyszerűen túl volt csavarva, és ez öli meg a végére az összképet? Merthogy néztem, sodródtam az eseményekkel, de úgy igazán nem kötött le, aztán mire a végén elmagyarázzák, hogy ki kivel van, már szinte egyáltalán nem is érdekelt. Kár érte mindenesetre, főleg, hogy Boyle a kedvenc rendezőim közé tartozik, és álmomban sem gondoltam, hogy épp tőle nem fog tetszeni ez a krimi ágyon nyugvó festményrablós thriller.

Egyúttal végül, ha már új év, akkor meghoztam a döntést, megszületik a villámértékelés szekció, aminek címe igen árulkodó, úgyhogy nem is igazán magyaráznám, hogy miről van szó. A Transz lesz az első film, amiről röviden írok, mert már napok óta ülök az értékelésen, és a jóistennek nem bírtam magam rávenni, hogy beleássam magam. Úgymond maga a film elvette a kedvem, és nem is igazán tűnt annyira érdekesnek, mint sokan tartjátok. Nyilván ezért majd kapok pár követ, de kinek a pap… Senki nem veheti el azonban tőle, hogy a képei szépek, a fényképezés jó, és nem is biztos, hogy a rendezésen bukott el a dolog.

Az első előzetes alapján egyébként jobbnak tűnt, de végül tényleg túlbonyolították. Ami a szereplőket illeti, James McAvoy legalább annyira odateszi magát, mint Rosario Dawson, akit nagyon régen láttam filmben a Sin City 2-t leszámítva. De egyébként itt is egy sokszor kacérkodó nőt alakít, akinek a szeme sem áll jól, és ezzel a szereppel tökéletes összhangba került. Vincent Cassel sem ma kezdte, nem igazán tudok róla újat mondani, ő is a kisujjából kirázta a karaktert, és McAvoyra visszatérve, az őrült pillanatai eléggé átjöttek viszont. Lassan zárom is soraimat, mert még a végén túllépem a villámszekció kereteit, úgyhogy gyorsan ki is osztok rá egy gyengébb 7/10-et, és próbálom elfelejteni.