Ha ördögűzős horror, akkor valószínűleg többségünknek William Friedkin 1973-as klasszikusa, az ördögűző jut eszünkbe. A kultikus filmnek azóta több (meglehetősen rossz) folytatása is elkészült. Az Emily Rose viszont nem ezek közé tartozik, az egyetlen közös pont a film témája. Emily (Jennifer Carpenter) kedves, egyszerű, jóravaló tizenéves lány, aki szüleivel és testvéreivel él egy farmon. Hamarosan azonban nagy lehetőséget kap, felvételt nyer az egyetemre. Emily rövidesen meg is kezdi tanulmányait, és ezzel egy időben megkezdődnek a gondok is. A lány eleinte csak furcsa hangokat hall, és furcsa mágneses jeleket észlel, hamarosan azonban ő maga is furcsán kezd el viselkedni, teste rázkódni kezd, és démonokat lát mindenütt. Emilyt Moore atya (Tom Wilkinson) veszi szárnyai alá, és rövidesen rájön, hogy Emilyt megszállta az ördög. Az Egyház kivételt tesz: engedélyezik az atyának az ördögűző szertartás elvégzését, ami azonban nem jár sikerrel, és Emily rövidesen meghal.

Mindezeket a bírósági tárgyalássorozat alkalmából tudjuk meg, ugyanis az Ördögűzés Emily Rose üdvéért egyúttal egy jogi dráma is. Moore atyát a zseniális ügyvédnő, Erin Bruner (Laura Linney) védi, az atya azonban csak azt tartja fontosnak, hogy elmondhassa Emily történetét, nem érdekli, hogy elítélik-e gondatlanságból elkövetett emberölésért.

A film tehát egy bírósági drámába ágyazott ördögűzős horror, nagyszerű színészi alakításokkal. Laura Linney magával ragadó az okos, feladatának elvégzéséért mindent vállaló, ugyanakkor érzelmes és sebezhető ügyvédnő szerepében. Tom Wilkinson egy újabb arcát mutatja meg, méghozzá bámulatos hitelességgel, de mindenkiről elmondható, hogy a maximumot hozta. Akit esetleg elrettentene a jogi dráma kifejezés, ne rettenjen el, ugyanis a film nagyon jól tartja egyensúlyban a drámai és a horrorisztikus elemeket. Nekem mindenesetre nagyon tetszett, minden további nélkül megérdemli a 8/10-et.