Minden évnek van egy-két -angol kifejezéssel élve- feelgood mozija. Idén ez kétség kívül a Mamma Mia! volt. Phyllida Lloyd, aki a musical rendezéséért is felelős, tavaly végre elszánta magát a filmváltozat elkészítésére, a megfelelő színészek megtalálásának érdekében pedig az ABBA-s Bennyhez és Björnhöz fordult segítségért. Így kapta meg a lányát egyedül nevelő anya, Donna szerepét Meryl Streep, akiről bizony meg nem mondanánk, hogy idén lesz 60, mert egy jó húszast minimum ledobhat magáról. Aztán van még nekünk 3 remek apajelöltünk, Pierce Brosnan, Coin Firth és Stelan Skarsgard, valamint két igazi Rocköreglány Julie Walters és Christine Baranski, meg egy vőlegényünk, Dominic Cooper. Ja, meg hát a főszereplő, Sophie, vagyis Amanda Seyfried. A történet rém egyszerű: Sophie és Skye házasodni készülnek a gyönyörű görög szigeten, ahol laknak, és vezetik együtt Donnával a szálodát. Sophie azonban titokban meghívja az apját, méghozzá mindhármat, az építész Sam Carmichaelt (Brosnan), az üzletkötő Herry "Hősbika" Brightot (Firth) és a kalandor-író Bill Andersont (Skarsgard). 20 év után persze nem egyszerű a találkozás a volt udvarlókkal, jönnek is a bonyodalmak, és aztán egy jó kis csattanó a film végére. De a poénok mellett a legfőbb rugója a filmnek az ABBA dalok, amiket maguk a színészek énekelnek. Ki gondolta volna még mondjuk 2002-ben, hogy az akkori James Bond, Pierce Brosnan pár év múlva teli torokból énekli majd Meryl Streepnek az S.O.S-t? Vagy, hogy a Karib Tenger Kalózai Bocskor Billje, a Mamma Mia!-ban szintén Bill, Stelan Skarsgard majd Julie Waltersszel fog csókolózni a take a chance on me-re? Hát szerintem elég kevesen, de mégis megtörtént. Hála az égnek!

Összegzés: A nyár legnagyobb dobása, Európa imádta a filmet, nálunk az év legnézettebb mozija lett, a DVD megjelenés óta pedig fél Európa karaoke-zik együtt Meryl Streepékkel.

Értékelés: Az év feelgood filmjével kapcsolatban nehéz rosszat mondani, meg nem is nagyon érdemes, annyit azért mondanék, hogy a történet nagyon egyszerű (ami nem feltétlenül baj), de ha már ilyen, akkor kicsit jobban is kibonthatták volna a sztorit, de persze tudom én is, hogy itt a dalok és a poénok a lényeg. Meg mindenek előtt az életérzés persze. Úgyhogy csak és kizárólag a sztori miatt lett nálam 9/10, de egy ilyen filmnél úgysem ez a lényeg, mert biztos, hogy még én is megnézem majd legalább 100szor.