Az amerikai polgárháború idején járunk. A fogságba esett, sebesült északi katonát a konföderációsok egy bentlakásos leányiskolában tartják bezárva. A fogoly megpróbálja belopni magát az ott élő magányos nők szívébe. A nők előbb egymás, majd a katona ellen fordulnak…

Tipikus példája annak, amikor mindenki ugyanarra a szelet tortára hajt. A Csábítás egyszerre vicces és tragikus, egy igazi könnyedszerű, de mégsem súlytalan tragikomédia mégannyi maradandó pillanattal. Sofia Coppolától eddig egyik film sem tetszett, és még engem is meglep a dolog, hogy pont egy kosztümös drámával vett meg. Számomra érdekes volt végignézni, ahogyan ennyi nő alakítja egy náluk ritkaságszámba menő férfi életét - és a legszebb, hogy ez fordítva is igaz.

Olykor épp annyira vidám hangulatú, amelyet még lazán elbír a kor, máskor pedig annyira tragikus, amennyire szükséges. Ezt nagyon érezte a rendezőnő, és jól is kezelte a témát mindvégig. Számomra a főszereplők is nagyon sokat tettek hozzá az összkép kialakulásához, ugyanis Colin Farrellt alapjában véve is bírom, ezt a szerepet pedig annyira neki találták ki. A végével meg sokkolnak… és abszolút empatikus tudtam vele lenni. No, meg hogy ne is menjek messzire, Nicole Kidman ismét nagyot játszott, bár ez neki legalább annyira ment kisujjból, mint Kirsten Dunstnak vagy Elle Fanningnek.

A többi főszereplőről is ugyanez a véleményem, ez egy karakterekre épített történet, ezért jó, hogy a fiatalabbakat is ízlésesen választották ki, így senki sem okoz csalódást. Mélyebben nem mennék bele, az előzetes helyenként így is túl sokat mutat, szóval kiosztom rá a 8/10-et, és kezdem a következő írást.