1933. Amerika. Javában tombol a gazdasági világválság, és virágzásukat élik a bankrablók, akik közül sokan igen nagy szeretetnek örvendenek az emberek körében, mivel igen csak "bankellenes" hangulat uralkodik. Ilyen bankrabló John Dillinger (Johnny Depp) is, aki barátaival együtt egy év alatt jó néhány pénzintézményt kirámol, az ügyfelek pénzét viszont sosem viszi magával, és túszokat sem ejt, esetleg csak nagyon rövid időre, de akkor sem bántja őket. A rendőrség tehetetlen, és az ügyet a még elég gyerekcipőben járó Nemzeti Nyomozóiroda igyekszik megoldani J. Edgar Hoover (Billy Crudup), aki a bűnözők kézre kerítésével Melvin Purvis ügynököt (Christian Bale) bízza meg. Purvis hamar sikert ér el, egy erdei hajtóvadászat során sikerül végeznie Pretty Boy Floyd-dal (Channing Tatum), majd szép sorjában a többiekkel is, leszámítva Dillingert. John eközben megismerkedik egy ruhatáros lánnyal, Billie Frechette-el (Marion Cotillard), akivel szinte azonnal egymásba szeretnek. John már visszavonulását tervezi, és az utolsó nagy dobásra készül, mielőtt meglépne az Államokból, azonban nem alaul minden a tervek szerint...

Értékelés: Johnny Depp egyértelműen uralja a filmet, és siker szerethetővé tennie Dillinger figuráját, és hozza a tőle megszokott lazán elegáns stílust. Marion Cotillard is hitelesen játsza az egyszerű, de végsőkig hűséges Billie-t, különösen erőteljes az alakítása a kihallgatásos illetve az utolsó jelenetben. A mellékszereplők játéka is nagyon a helyén van, senkire nem lehet mondani, hogy nem hozza a tőle telhető maximumot. És ott van még Christian Bale, akinek az alakítása nekem most kimondottan tetszett, a Batman filmek és a Terminátorhoz képest itt egy másik oldalát mutatta meg, és egyúttal azt is, hogy ha a szerep igényli, akkor tud ő jól játszani. A film egyébként végig kézikamerás megoldással készült, ezzel még feszültebbé téve a képeket (Bár elképzelhető, hogy az időnkénti rángások, gyors mozgások egyeseket zavarni fognak). A két meghatározó szál a történetben John és barátai, illetve John és Billie kapcsolata, illetve a bankrablók utáni vadászat, és ebből kibontva az FBI gyakorlatilag megalakulása. A film talán egyetlen hibája az, hogy a közepe felé többször is leül a történet, és a rendező, Michael Mann időt hagy rá, hogy gondolkodjunk, amivel bőven ráérne a végéig várni, de mentségére szóljon, hogy minden ilyen rész után vissza tudja hozni a figyelmet 1-1 jól eltalált jelenettel, így pedig az összképet nézve megérdemli a film a 8/10-et.

Függő értékelése