Tíz évvel Az eljövendő múlt napjai rendkívüli eseményei után X professzor (James McAvoy), Magneto (Michael Fassbender) és Mistique (Jennifer Lawrence) még mindig kerülik egymást. De a sors újra úgy akarja, hogy útjaik keresztezzék egymást. Apokalipszis felébred a sírjában, körülnéz a világban, és úgy dönt: hirtelen evolúciós ugrással alakítja át a '80-as éveket. Elindul, hogy összegyűjtse négy mutáns segédjét, a négy lovast: egyiküket Kairó utcáin, a másikat egy berlini pankrátorklubban, a harmadikat valahol Kelet-Európa mélyén találja meg. A negyedik lovas maga Magneto, aki Lengyelországban bujkálva, egy szeretett nő oldalán próbált normális életet élni. X professzor iskolája sok tehetséges fiatal mutánst képez ki. Ám az átmeneti nyugalom véget ér, és senki sem maradhat semleges: hatalmas háború várható.

Egy pár napot ültem az X-Men - Apokalipszis íráson, mert szükségem volt egy kis gondolkodásra, ugyanis összességében hiába lett mondhatni nagyszerű a végeredmény, mégis jócskán elmarad Az elsőktől vagy Az eljövendő múlt napjaitól. Kissé úgy érzem, hogy, vagy Bryan Singer, vagy ez a trilógia is kifulladt így a végére, kilehelte magából az élet utolsó szikráit. Magával a dinamikájával alapvetően nincs gond, szépen végig lett vezetve, viszont a párbeszédek csapnivalók, mintha egyszerűen csak odahányták volna a szereplők dialógusait. Az összecsapások közben pedig nem fogott el semmiféle aggasztó érzés, mert még úgyis tisztában voltam vele, hogy senkinek nem fog baja esni, hogy égen-földön két előzetest láttam, és azokat sem mostanság. Tehát olyan súlytalan az egész, én pedig ettől lettem olyan kedvetlen, motiválatlan ezzel az írással.

Viszont mindezek ellenére szórakoztat, csak már kicsit unalmas ez a szuperhős-szuperhős ellen (jelen esetben mutáns-mutáns ellen a kötekedők kedvéért) formula, és örülök is, hogy ezzel a filmmel elvileg egy időre véget ér ez a recept. Nem ismerem a képregényeket, viszont azt az érzést igen, hogy annak idején mennyire levoltam nyűgözve Az elsőket látván. Az eljövendő múlt napjai már egy hajszálnyival gyengébb lett, az Apokalipszis pedig e mögött végzett. Sok esetben fölöslegesnek éreztem azt a jellegű pusztítást, amit például Magneto művelt, ugyanakkor az ő jelenlegi történetszála a film egyik legjobb húzása. Imádtam, amikor egy eldugott lengyel kisvárosban szürke hétköznapi életet élt, és nem is értem, hogy az emberek hogyan lehetnek ennyire buták. Életet mentett - aki látta, megnézi, tudni fogja, hogy miről beszélek.

Ha már Magneto, akkor természetesen annyit muszáj megjegyeznem, hogy Michael Fassbender zseniális volt - mint mindig, de most különösen. Sokat fejlődött Nicholas Hoult játéka is a korábbi filmekhez képest, de még Jennifer Lawrence Mistique-je is sokkal otthonosabban dolgozott együtt mutánstársaival. Oscar Isaacből nem sok mindent látunk, de azért elég jó karaktert kapott, és egyértelműen előnyére vált a figurának, hogy egy rutinosabb színész elevenítette meg. Szerettem őt, még ha gonoszról is beszélünk, akit utáltam a tettei miatt, és ez így van rendjén. Higanyszál (Evan Peters) végre nagyobb teret kapott, aminek örültem, de legutóbb látványosabb volt az adott akciója utáni végeredmény. Itt viszont tényleg többet van jelen, és kicsit jobban is megismerhetjük.

Újoncként mutatkozott be a fiatal Jean Greyt játszó Sophie Turner, aki nem okozott csalódást, és Kodi Smit-McPhee is nagyon jópofa kissrác volt Árnyék szerepében. Tye Sheridan is egy újabb terepen (Küklopszot alakított) bizonyított, és semmi meglepő nincs abban, hogy kisujjból kirázta a szerepet. Plusz ott van még Ben Hardy Angyal szerepében, valamint a Ciklont megelevenítő Alexandra Shipp. Mindkét fiatal egyértelműen tehetséges, és úgy gondolom, hogy ők is megtettek mindent, hogy minél nagyobb sokkot okozzanak. Nálam legalábbis ilyesmit értek el, és legalább ez a vonal kiválóan működött, a színészfront.

Látványvilág szempontjából sem lehet okunk panaszra, de ez a mai nagyobb hollywoodi produkcióknál annyira alap, hogy nem is győzöm hangsúlyozni. A szinkron is tetszett, illettek a hangok a karakterekhez, habár eredeti nyelven szívesebben néztem volna, de ez már egy másik kérdés. Sajnos a kényszer 3D-t nem kerülhettük el, ez így alakult. Nem mondom, hogy fölösleges volt, de nekem egy átlagos szuperhősös akció-sci-fihez semmit nem tesz hozzá. Egyszerűen nem tudom értékelni, mert működnie kell annak simán is - kivéve, ha egy Gravitációról beszélünk, aminek meg pont az a lényege, és még a kamerát is tudta használni a rendező. Egy szó, mint száz, ennek a trilógiának ez a leggyengébb darabja. 8/10 7/10.