Azeroth eddig békés birodalma a háború szélére sodródik, civilizációjuk egy félelmetes megszálló fajjal néz szembe: ork harcosok menekülnek haldokló országukból, hogy új hazát foglaljanak maguknak. Amikor megnyílik egy átjáró a két világ között, az egyik seregre a pusztítás vár, a másikra a pusztulás. A szemben álló felek közül két hős összeütközése fogja eldönteni a családjuk, népük, hazájuk sorsát. Így kezdődik a látványos eposz a hatalomról és áldozatról, amelyben a háborúnak sok arca van, és mindenki harcol valamiért.

A csütörtöki premier óta eltelt néhány nap, de a helyzet nem javult, továbbra sem tudom szeretni a Warcraft filmet, ráadásul mi ez a teljesen fölösleges alcím?! Minek a kezdete? Külsős szemmel nézve, a játék ismerete nélkül elég sok a megmagyarázatlan tényező. Ha kezdetek, akkor miért nem tudtak egy többet mesélős eredettörténetet csinálni ebből az adaptációból? Oké, sok a kérdés, és ez meg is mutatja, hogy ezzel bukott el nálam a film. A kétórás játékidőbe nem fért bele, hogy kicsit részletesebben bemutassák a hét világot, és többek között arra sem kapunk választ, hogy hogyan alakult ki a fel-mágia, és hogy mi is az egyáltalán. De még rengeteg olyat tudnék írni, amin csak pilláztam, hogy ez mi, és mit nem tudok vele kapcsolatban.

Egyébként azon is elgondolkodtam, hogy Duncan Jones (Hold, Forráskód) korábbi rendezései közül egyik sem tetszett, ugyanakkor mégis egyértelműen a Warcraft jön be leginkább. Az a baj, hogy azért nem tudok normálisan írni a filmről, mert soha életemben nem játszottam a játékkal, de még csak gameplayt sem láttam belőle… Így az összehasonlítási alapok, hát… nincsenek. Így nekem olyan szedett-vedett volt, és eléggé úgy tűnt, hogy bizonyos szinten A Gyűrűk Ura és a Hobbit első részeit akarták átemelni. Sétálós, nyugis részek, miegymás, csak épp itt kevésbé kidolgozott karakterekkel nem tudtak izgalmas hangulatot teremteni, és itt el is úszik a lehetőség.

A rajongók körében nagy várakozást idézett elő, hogy hogyan valósítanak meg egyes helyszíneket, és azt kell mondanom, hogy összességében a látvány gyönyörű, a helyszínek pedig szépen kidolgozottak még így újonc szemmel nézve is. Viszont itt is felvetődik néhány kérdés, amire nem szájbarágós választ vártam volna, csak hogy kicsit jobban megismerhessem ezt a világot, ami első körben olyan kapkodósra sikerült. Viszont egyetlen dolgot senki sem vehet el ettől a filmtől: a mágia zseniálisan működik. A vizuális effektek gyönyörűek, és ez a zöldes-kékes szín olyan szépen mutatott a vásznon, hogy úsztam a gyönyörben. Ezért tényleg le a kalappal a készítők előtt!

A szereplőkkel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A Durotan mögött álló színész Toby Kebbell, és a színészi játéka abszolút rendben is van, viszont az orkoknál olyan természetellenes volt, ahogyan kiálltak az agyaraik. Már-már nevetséges, pedig jobban akartam őket szeretni, csak hát a GYU-Hobbit orkok sokkal realisztikusabban néztek ki, és nehéz őket felülmúlni. Egyébként ettől függetlenül viszonylag szerettem az orkokat is, bár amikor hátulról követte őket a kamera, mindig olyan érzésem volt, mintha Hulkok szaladgálnának a csatatéren. Paula Pattont is bírtam, bár ő valahol félig embernek volt beállítva.

Az emberek oldala szintén szimpatikusnak bizonyult számomra, és nem csak Lothar (Travis Fimmel) győzött meg, hanem még Wrynn király (Dominic Cooper) is, pedig róla aztán nem hittem, hogy van helye ebben a világban, mégis volt. Továbbá ott van még Ben Foster Medivh szerepében, de Ben Schnetzer is a jókat szolgálta Khadgar varázslóruhájába bújva. Khadgarnak kellett egy kis idő, de aztán elkezdtem megkedvelni, és a karaktert játszó színész is egyre többet adott bele ebbe a szerepbe. Ruth Negga csak nemrégiben kezdett el filmekben szerepelni, és milyen jól tette. Tehetséges és szimpatikus arc, aki ezúttal egy újabb terepen bizonyította rátermettségét.

Mint írtam, vannak számomra üres részek, és habár a hét világról tényleg nem sokat tudunk, de a törpöket mindenki ismeri valamennyire, csak hát velük is az a helyzet, hogy tök koppintás-érzésem van. Ráadásul még úgy is néznek ki, mint amikor lemásolnak valakit, és még rontanak is rajta. Igen, most kimondottan a laposfejűségükre utalok. Azt viszont meg kell hagyni, hogy az utolsó félórára belehúztak, ott már az ideális fordulatszámon pörgött a film, és minden úgy is működött, ahogy az elejétől kezdve kellett volna. Rendben van, hogy szükséges, hogy egyes részek nyugisabbak, mesélősebbek legyenek, ugyanakkor tényleg jobban ki kellett volna dolgozni néhány jeleneteket. Tőlem ülhettek volna rajta még egy évet, de ezért már késő bánat

Egyelőre ez nálam egy 7/10-es élmény volt, viszont az sem titok, hogy a csütörtöki napom elég őrültre sikerült, úgyhogy egy újranézést még bevállalok, lesz, ami lesz, mert simán elbírom képzelni, hogy az említett hangulatom tönkretette az egész filmet. Kíváncsi leszek, hogy a WOW rajongók mit gondolnak róla, szóval ne fogjátok magatokat vissza, és arra is, hogy hogyan muzsikál majd a kasszáknál, viszont az amcsik csak két hét múlva kapják. Este jövök a nemzetközi számokkal.