Az űrből jön, és csak akkor létezik, ha egy másik lényen élősködhet. Gazdateste Eddie Brock (Tom Hardy), fotós, de ő maga hidegfejű szadista, aki a világ létét fenyegeti, ám néha mégis kiáll az ártatlanokért. Pókember egyik különleges erejű, veszélyes és kiismerhetetlen ellenfele maga sem tudja, hogy a fény vagy a sötétség oldalán áll-e: különleges betegsége (mely egyben az emberek fölé emeli) néha a jók, néha a gonoszak közé sodorja. Abban az egész Univerzumot megrázó csatában, amely most vár rá, a jóságára és a gonoszságára is szüksége van.

Amennyire tartottam a Venom minőségétől, épp annyira kellemes élményekkel távoztam a moziból, habár azt megjegyezném, hogy a rendezői székbe helyezett Ruben Fleischer (Gengszterosztag, Zombieland) munkáit a legtöbb esetben mindig szívesen fogyasztottam. Ez a tény pedig a Venom esetében sincs másként, sőt! Nem azt mondom, hogy ez lesz az év képregény alapján készülő eredet sztorija, mert azt a Fekete Párduc már lenyúlta, ugyanakkor mindenképpen egy szórakoztató és újranézhető darab született.

Hogy mitől féltem a legjobban? Egyrészt, amitől mindenki, hogy egy testszervek fogyasztásával viccelődő Venomot miért herélik ki korhatár karika szempontjából, de a meglepetés itt is megnyugtató. Nincsenek illúzióim, bizonyára jobban odapörkölt volna, hogyha még szabadabban repülhetnek a testrészek, vagy még trágárabb poénok kaphatnak helyet Venom egy-egy hőstette közben, de engem így is meggyőztek. Pedig mostanság kevesebbet is jártam moziba épp azért, mert sok esetben csalódottan távoztam.

Igazából Venom baromi vicces karakterként mutatkozott be a filmrajongók köreiben, és habár a képregényeket nem ismerem, de nálam ez így nyerő összetevő volt - és igen, ez volt a másik tényező, amitől tartottam. Az előzetesekben ugyanis nem értettem, hogy miért kell ennyire poénra venni a figurát, mert tök fölöslegesnek tűnt, viszont a moziban ülve a formula tökéletesen működött. Sőt, ha őszinte akarok lenni, onnantól igazán izgalmas a film, amikor Eddie Brockba belebújik a földönkívüli szimbióta.

Eddie Brock, vagyis Tom Hardy. Hardy az a színész, aki mindent képes eljátszani, legyen az egy maszk mögé bújt gonosz, egy viktoriánus korban ténykedő "üzletember", vagy egy fekete lény által megszállt antihős. Tehát Hardy alakítása ezúttal is meggyőző, ráadásul Király Attila szinkronja tetézi a dolgokat, aki ugyebár Jack Sparrow magyar hangja is, és jelen szituációkhoz tökéletes ez a ripacskodó hang. Michelle Williams szintén szépen kivette részét a sztoriból, és kicsit tartottam is tőle, hogy túltolják a szerelmi szálat, de ez szerencsére nem következik be.

Riz Ahmed szerintem parádésan alakította a dúsgazdag tudóst, Carlton Drake-et, aki tényleg semmitől sem riad vissza és kegyetlenül törtet célja elérése felé. Jenny Slate ugyancsak tökéletes választás mellé amolyan társnak, nagyon kedveltem azt is, amit ő tett le az asztalra. Scott Haze máskor magabiztosabban lép színre, ezúttal is próbálkozott, de érezhető volt az izzadtságszag. Végezetül arra pedig nagyon kíváncsi leszek, hogy Woody Harrelsonnal mihez kezdenek a jövőben, mert potenciál az van benne!

A CGI helyenként szörnyen nézett ki, összességében viszont nem lehet rá panaszunk. Kicsit jobban aggasztott, hogy a közelharc jeleneteket kissé elnagyolták, befigyelt a szokásosan "mozgassuk gyorsabban a kamerát, hogy minél kevesebb részletet kelljen kidolgozni" szisztéma. Persze azt is tudjuk, hogy kevés az olyan hollywoodi rendező, aki igazán érzi, hogyan kell ezen a terepen helytállni. Természetesen 3D fronton sincs változás, funkciómentes parasztvakítás, sőt, a szokásos negatívum még be is figyel, miszerint a sötétebb jeleneteknél előny lenne, ha nem lenne a szemünk előtt két üveg.

Szombaton láttam a filmet, összességében nagyon jó hangulatban pergett le a játékidő, sokat nevettünk és jól szórakoztunk. Nyilván vannak a forgatókönyvnek kiszámítható részei, de ez megszokott, ilyenen már nem érdemes fennakadni. A gyengébb 8/10-ért simán megdolgozott, sokkal silányabb, unalmasabb végeredményre számítottam. Remélem, hogy megvalósulnak a folytatások és azt is, hogy a színvonalat is tudják tartani.