A Triple 9 története egy csoport korrupt zsaruról szól, akiket megzsarol az orosz maffia, hogy hajtsanak végre egy lehetetlennek tűnő rablást.  Az egyetlen módja, hogy eltereljék magukról a figyelmet, ha használják a 999-es kódot, ami azt jelenti, hogy egy társuk megsebesült. Csakhogy a tervük a feje tetejére áll, amikor az áldozat szerepére kiszemelt újonc felveszi velük a harcot, de fontos szerepet kap az árulás, a kapzsiság és a bosszú is.

Lehet ezt így is! Végre egy igazán tökös akciófilm, aminek még a története sem sodródik tehetetlenül a sablonok végtelen óceánján. Azért is szeretem különösen John Hillcoat filmjeit, mert nem vállalja túl magát, ez nem szül kapkodást, és ezzel együtt olyan alkotásokat sem, amik csak úgy össze vannak dobva. A 2009-es Az út óta a Fékezhetetlent rendezte meg három évvel később, majd most a Triple 9-t, és az a helyzet, hogy egyáltalán nem csalódtam. Tegnap este majd éjfélt ütött az óra, amikor beraktam a lejátszóba a filmet, és az utolsó gondolataim között szerepelt, hogy alvásra hajtsam a fejem.

Ez a feszült jelenetekkel teli gengszteres-zsarus akció-krimi megmutatja, milyen is az, amikor egy rendőr bevállal egy ütős akciót, amikor bandatagok bármelyik pillanatban kinyírhatják, amikor a pisztolygolyók elől nem igazán van menekvés, és amikor a vérnek fröccsennie kell, akkor nem csak úgy oda van hányva valami, hanem az realisztikus keretek között megvalósítva. Hillcoatot akár David Ayerhez is hasonlíthatnám, mindketten zsenik. A rendezés egyébként feszes, habár néha leül egy kis időre, de erre azért van szükség, mert amúgy túl töményen kerülne a néző arcába az események sorozata.

Ebben a filmben tényleg kő kövön nem marad, és az akciójelenetek is olyan brutálisan egyben vannak, hogy néha letettem a hajam. Be is ugrottak a hétvégén újranézett Amerika Kapitány: Polgárháború gagyi-kapkodós akciójelenetei, ami még mindig szánalmas. A Triple 9-ban, amikor a rendőrautót követjük, azok is villámgyors jelenetek, mégsem volt ilyen probléma, sőt, egy kicsit a múlt akciófilmjei előtt is tiszteleghettek a készítők. Az operatőri munka egyszerűen parádés, és gyönyörűen van fényképezve az egész film. Gondolok itt arra a jelenetre, amikor a hegesztést a szemüveg lencséjében láthatjuk, vagy amikor szemből érkezik a rendőrautó, és minimálisan remegtetik a kamerát - épp annyira, amennyire még nem köpi szembe az élethűséget, és egyáltalán nem is zavaró.

Arról pedig már csak halkan merek írni, hogy Matt Cook első forgatókönyves tollnok, mégsem követett el szarvashibákat. Nem is értem, hogyan hozta ezt így össze. Több mint jó ez a film, mert amikor kell, akkor kemény, amikor pedig a drámára irányul a reflektorfény, akkor is abszolút rendben van. Ritka ez ma, na. És naná, hogy egy ilyen filmet mi a fenének hazai moziforgalomba hozni… Elég erősen a no komment kategória, pedig még Romániában is bemutatták tavasszal. Imádtam, hogy az R-es korhatár besorolás keretein belül nem kellett finomkodniuk, ugyanakkor vissza sem éltek ezzel. A szereplőgárda pedig olyan parádés, hogy nem volt olyan negyedórája a filmnek, amikor ne estem volna hanyatt az aktuálisan felbukkanó újonc szereplőtől.

Rengeteg nagy név szerepel benne, a névsorral minimum jönnöm kell, hogy senki se maradjon ki: Chiwetel Ejiofor, Casey Affleck, Anthony Mackie, Woody Harrelson, Aaron Paul, Kate Winslet, Gal Gadot, Teresa Palmer, Norman Reedus, Michael K. Williams, Clifton Collins Jr.. Ennyi színész két-három nagyobb produkcióra szokott jutni, a Triple 9 már csak ezért sem átlagos alkotás. Chiwetel Ejiofor folyamatosan bizonyított, és egyre többet tett bele ebbe a szerepébe, de be kell vallanom, hogy Casey Afflecket is nagyon csíptem a törtetéseivel együtt, pedig neki sem volt egyszerű élete dolga, mégis mindig lett valahogy. Mindig van valahogy.

Nagyon-nagyon fura volt, hogy Anthony Mackie most nem a levegőben repkedett szuperhősként, de nagyon örültem, hogy végre egy ilyen szerepben is láthatom, mert nagyszerű színész. Woody Harrelson szokásosan elszállt karaktert kapott, de nagyon ínyére volt ez a drogos, nőket hajkurászós, nyomozós téma. Az a megszállottan vezetős jelenet az autópályán, vagy amikor a városban halad a két kocsioszlop között. Imádtam! Aaron Pault még mindig nem tudom szeretni, de színészileg elismerem. Gal Gadot és Teresa Palmer viszonylag keveset szerepelnek, de nagyon örültem a jelenlétüknek. Michael K. Williams beugrója is mekkora volt már, csak a jelenet végén eszméltem, hogy ez ő… A történet legbrutálisabb arca Kate Winslet, aki történetesen az orosz maffia fejesét kelti életre. Fura ezt így leírni, de basszus, a filmben ez annyira jól elvolt adva, hogy egy pillanatig nem kételkedtem az szándékaiban és az eredetében. Lehengerlő volt a stílusa, az öltözködése, és természetesen a színészi játékával is minden smakkolt.

Ilyen tehát egy belevaló akciófilm, ami nem lacafacázik, egyszerűen beteljesíti sorsát, és közben szórakoztat, s kézzel tapintható a minőség. Nem mondom, hogy teljesen megvett, de bármikor leülök elé újra a jövőben. A Triple 9 ahogyan azt a címe is mutatja nine/10. Sajnálom, hogy nem moziban láthattam, komolyabb hanghatásokkal, nagyobb vásznon…