Bobby Walkernek (Ben Affleck) mindene megvan: jól fizető állás, csinos feleség, szép autó. Egy nap azonban minden megváltozik, miután egy munkahelyi leépítés során két barátjával együtt elveszíti állását. A három férfi ennek következményeként egész életét átértékeli. Bobby sógoránál kap munkát: házakat kell építenie, amihez abszolút nem ért, de ráébred, hogy az élet nem csak a pénzről és a hatalomról szól.

Feelgood kis üzleti hangulatú drámaként indít, de igazából a történet napjainkban, vagyis egész pontosan 2010-ben játszódik, és a fő téma nagyon is aktuális manapság. A leépítésekről, a recesszió okozta megszorításokról van szó, és ezen kívül tökéletesen bemutatják, hogy az üzleti világban lehet nagy pénzeket szakítani, de bukni is akkorát, hogy a gatyád is rámegy. A Weinstein Companynek bejött az élet A király beszédével, és most ezzel, még ha pénzügyileg nem is, kritikailag mindenképp sikeresnek mondható a film. Rájuk fért ez már. Először nem értettem, hogy miért nem jelölték Oscarra, de így utólag belegondolva, hiába a jó színészek, az érdekes történet, és a sok dráma, én sem tettem volna arra a bizonyos jelöltlistára. Nem azért, mert nem jó film, hanem egyszerűen túl nagy falat lenne oda.

John Wells rendező nevéhez rengeteg TV sorozat forgatókönyve, és majd egy tucat Vészhelyzet megrendezése fűződik, és most mindkét téren bebizonyította tudását, hogy megy neki egy erős közepes film készítése. Ez kőkeményen a valós világ vászonra álmodva a maga nyers formájában, legalábbis az átlagdolgozó számára mindenképpen, és egy újabb film, ami rávilágít, hogy az amcsik mennyivel előrébb járnak, még ha a munkásosztálybelieket is nézzük. Ha nem láttad még a filmet, arra érdemes felkészülni, hogy nyugis, izgalmas eseményektől mentes, ám engem mégis lekötöttek erre a száz percre.

Úgy elszaladt az utóbbi pár év, hogy csak azt vesszük észre, Ben Affleck felnőtt, és bármilyen komoly, szignifikáns szerepről van szó, neki bizony nem akadály az eljátszása. Legyen az akár egy öltönyös nagyvállalati üzletember, vagy egy sima fizikai munkás. A többi főszereplő közül egyedül Tommy Lee Jones munkásságát ismerem és kedvelem, a többiekkel, vagyis Chris Cooperrel, Kevin Costnerrel, Gary Galone-al soha nem szimpatizáltam, ellenben mostani szerepükkel. Mindenki helytállóan alakított, odaillett és elhitették az egész közeget. Aranyos karakter még Ben Affleck feleségét alakító Rosemarie DeWitt, de a többiek feleségeik is helyénvalónak bizonyultak.

Nem kimagasló és közel sem tudom mindenkinek ajánlani, a Tőzsdecápákhoz képest sokkalta több valósághű drámai elemet vonultat fel. Tartottam tőle, hogy magasra teszik a lécet, és nem mindenki fogja érteni, de igazából nagyon józan felfogású és ésszerű alapokon gurít, ráadásul van értelme, tanulsága, és mondanivalója, úgyhogy egy 10/7-et simán kap.