Értékelés: Testről és lélekről (On Body and Soul)
Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként. Örülnél neki? Vagy megijednél? Esetleg romantikusnak találnád? De mi van, ha te cseppet sem vagy romantikus alkat? Hogy nézel egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek szemébe? És, mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányos ágyatokban fekve egymáséi lehettek, de nappal, hús vér valótokban egymással szemben állva még egy vacak első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? És mi van, ha a második találkozó is kínosan sikerül? A harmadik meg kifejezetten szégyenletes? Feladnád? És ha feladnád, kibírnád?
Ránézésre nem feltétlenül tűnik annak, de alapvetően meredek és felkavaró élmény a Testről és lélekről. Bevallom hősiesen, annyira régen foglalkoztam ezzel a hatalmas utakat megjárt, Oscar-jelölt és Arany Medve-díjas művészfilmmel, hogy a történetére még csak nyomokban sem emlékeztem, és ez így volt jól. Szerintem ott túl sokat árulnak el, egyszerűen sokkal misztikusabb az egész, hogyha a játékidő előrehaladtával fedezzük fel a részleteket. Enyedi Ildikó író-rendező egyetlen korábbi filmjét sem láttam, de minden elismerésem ezért az igazán eredeti történetért és annak naturalista megvalósításáért. Látszólag egy hétköznapi közegben, átlagos dolgokat mutat be a film, de annak a bizonyos csavarnak köszönhetően hamar és folyamatosan felkeltette az érdeklődésem.
Minden kezdet nehéz, néhány hete tologattam már a Testről és lélekről megnézését, aztán vasárnap kora este alkalmasnak bizonyult az idő, és az első néhány percet követően komolyan feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg beleesik az én érdeklődési körömbe ez a dráma? Ekkor még korántsem voltam benne biztos, hogy ez az én filmem lesz, mert egyrészt mit keresünk egy vágóhídon, ahol a vezetők és munkások mindennapjait egyaránt megismerhetjük, másrészt a marhák legvágását is testközelből, mindenféle kertelést mellőzve mutatnak be, ami nélkül tudtam volna élni. Simán kijelenthetem erről a magyar drámáról, hogy világszínvonalú mind a megvalósítás, mind pedig a technikai háttere.
Herbai Máté operatőri munkáját mindenképp szükséges kiemelni, hiszen nem csupán egyedi kameraállásokkal követi a főszereplők egy-egy pillanatát, de összességében szépen van felvéve az egész film, nyoma sincs annak, hogy beleesnének abba a gödörbe, amelybe sokszor sikerül a magyaroknak. A minap például a Valami Amerika 3-nál nem hoztam szóba, de botrányosan zavaró a háttérben folyamatosan kiszúrható kromatikus aberráció (Google). Mondhatjátok, hogy ínyenc kötekedő vagyok, meg hasonlók, de visszaemlékezve az elmúlt egy évre, nem rémlik egyetlen film sem, amelyben ilyesmivel találkoztam és ez alól a Testről és lélekről sem kivétel. Érdekes módon itt oda tudtak figyelni erre is, nem vétettek amatőr hibát.
Érdekes lehetett a szarvasos jelenetek rögzítési procedúrája, habár mivel a világ egyik legjobb állatkoordinátora, Horkai Zoltán segítségével készültek ezek a jelenetek, még valahol szórakozás is lehetett. Mindenesetre ezek a bevágások olyannyira valósághűek, mintha ténylegesen az erdőben járnánk a lábunk alatt frissen elroppanó gallyakkal. Itt pedig egyértelműen képbe kerül a film hangolása, ami szintén nem okoz csalódást. Kristálytiszta hangok jellemzik, sehol egy oda nem illő effekt, egyszerűen minden a helyén van, stimmel az összkép is. Egyszerre ijesztő és művészi a naturalista tálalás, de tippre Ildikó korábbi filmjei is hasonló eszmét követnek.
Minden egyes színész döbbenetesen jó, tényleg nem kérdéses, hogy ez a film szintén egy olyan alkotás, ami az Oscaron büszkén vehetné át a Legjobb idegen nyelvű film kategória aranyszobrát. Borbély Alexandrától sokszor megrémültem, annyira emberközeli alakítást láthatunk tőle. Frigid, elutasító, antiszociális, szabálykövető, vonalak mentén élő, saját világába visszahúzódó harmincas nőt játszik, aki egy olyan közegbe kerül, ahová nem szívesen jár be dolgozni - legalábbis külső szemlélőként ezt láttam. Ezekkel a "hátrányokkal" indít, aztán végül valami teljesen mást kapunk tőle, valami újat, bátrat és csodálatos nézni, ahogyan megnyílik, ahogyan elengedi magát és a hidegsége apró léptekben az ellenkezőjébe csap át.
Morcsányi Géza se semmi, egyszerűen zseniálisan játszik az ürge. Ha jobban megnézzük és kielemezzük a karakterét, vannak szembetűnő tulajdonságai és sajátosságai, amelyek egy az egyben ellentmondanak a másik főszereplőnek, aztán végül ez a két ember egy spirituális világon keresztül talál egymásra. Hogy végül mibe torkollik a kapcsolatuk, azt természetesen majd a film elárulja, mindenesetre nehéz élethelyzetek szemtanúi lehetünk, miközben folyamatosan érzékeltetik a különbségeket, a teljesen más világnézetet és így tovább. Nagy Ervint nyilván elég sokan szeretik, jó volt őt újra látni, és remélem sok jó filmet elvállal a jövőben. Illetve Tenki Rékát emelném még ki a többiek közül, aki egy nehéz mellékszerepet kapott, amellyel szemmel láthatóan remekül boldogult. Mindig öröm ilyen színészi alakításokat látni.
Lassan zárom is soraimat, pedig annyi minden van még ebben a filmben, és örülök, hogy ennyi magyar ember megnézte már, de közel sem tudom mindenkinek ajánlani. A Testről és lélekről egy szabadszellemű, mélyen szántó dráma, amelyben rengeteg a szimbolikus elem, nagyon bejött a különböző szerepek tárgyakkal való újrajátszása/rekonstruálása, és minden egyéb olyan apró tényező, ami nem, hogy magyar filmekben nem megszokott, de csak és kizárólag független alkotásokban látható elem. Hogy példát is írjak, ott van a tükröződés mondjuk. A pontozást úgyis sejtitek, mivel szépen felépítették és folyamatosan lekötötte a figyelmem, nem jöttek szembe hibák sem, csak a fájdalmas és őszinte valóság. 10/10.
zsocso
Szerinted van esélye az Oscarra?
Gabor
Van még olyan, amit nem láttam a jelöltek közül, de nekem nagyon sima libának tűnik. :)
zsocso
Jó lenne ha megnyerné. Nem semmi mesterhármas volna.
Gabor
Abszolút emlékezetes lenne az elmúlt három év! :)