A kimeríthetetlen pénzkeret lehetővé teszi Diana számára, hogy flancoljon Miamiban, és megvegye, amire csak kedve szottyan. Csak egy a bökkenő: a kártya, amit a vásárlási ámokfutáshoz használ Sandy Bigelow Patterson nevére szól, aki egy számlakezelő, és az Államok túlsó felén lakik. Az igazi Sandy Bigelow Pattersonnak egy hete van, hogy levadássza a szélhámost, mielőtt a világa összeomlik, így délre indul, hogy kérdőre vonja a nőt, akinek szabad belépőkártyája van az ő életébe. Próbálkozik vesztegetéssel, hízelgéssel, veszekedéssel, de kénytelen rádöbbenni, milyen kemény meló visszaszerezni a saját nevét.

A vígjáték, amin nem csak én, de még a hazai forgalmazó is elgondolkodott, hogy adjon-e esélyt neki. Igazából ez lényegtelen, de mozikban annyira tolták az előzetesét, hogy több alkalommal rá voltam kényszerülve, így végül azt mondtam, hogy tegyünk egy próbát, azért csak ott van Seth Gordon neve is. Mindez természetesen semmit sem jelent, de főként semmit sem ér, mint a mellékelt ábra bizonyítja. Előre szólok, hogy McCarthynak és a forgatókönyvírónak hála a film nyomokban Koszorúslányokat tartalmaz, amely úgy értendő, hogy olykor befigyel egy-egy gusztustalan poén is.

Párszor megnevettetett, de összességében nagyon buta vígjátékról van szó, amelyben csak úgy követi egyik bejáratott poén a másikat, avagy lényegében semmi újat nem mutatnak fel. Nem leptek meg, a történet nem mondható eredetinek, ráadásul a vaknak is világos már az első 10 perc után, hogy mivel lesz vége. Közben meg jönnek a sírós, tök funkciómentes drámai szállal, és ilyenkor megfordul a kérdés a fejemben, hogy mégis mit vártak? Habár, annyi szent, hogy az amcsikat megfogták vele, de ha nekik ennyi elég…

Számomra ott kezdődik egy remek vígjáték, amikor nem kell a sablonosságán agyalnom, vagy, hogy megint itt egy csontra lerágott poén. Még én marha, azt mertem hinni, hogy Seth Gordon neve elég valamire, de a nem túlzottan kimagasló, de azért a helyét simán megálló Förtelmes főnökök után jóval alább adta. Csupán egyveleg ez, nem pedig vígjáték, amelyben az idióta poénokat förtelmesen vegyítik a dráma ismert stílusjegyeivel, aztán meg két perc múlva már minden oké. Visszatérve a forgatókönyve, nem egy intelligens darab, de legalább a két főszereplő karakterét korrektül megírták. A felszíneskedés helyett mélyre ásunk, csak épp a viccelődés nem feküdt - illetve a gyomromat de, azt megfeküdte.

A szinkronnal sem voltam teljes mértékben megelégedve, hiszen Jon Favreau megkapta Zach Galifianakis megszokott magyar hangját, aki nagyon nagy szerencsére nem sokat van jelen, így csak picit zavart. A fordítás néhol borzalmas, ráadásul még csak nem is az előzetesben már hallott szöveget tolták a filmben, hanem mást, holott előbbi nagyobbat szólt. Na, mindegy. Ilyenkor ismét elgondolkodom, hogy itt vajon tényleg a spoilermentességre mentek rá, vagy más célt tűztek ki maguk elé?

Be kell ismerni, hogy Jason Bateman remek vígjátékos arc, aki szakterületén belül bizonyított ismét. Szokásához híven jól tolta a figurát, és látszik rajta, hogy fekszik neki a téma, csak valahogy ő sem találja az egyensúlyt, hogy évente mennyi filmben vállaljon szerepet, hogy ne unjuk meg a búráját. Melissa McCarthy számomra még mindig a juj kategória, és nem a testsúlya miatt, hanem a stílusával van bajom, ahogyan előadja magát, és szentül meg van róla győződve, hogy mindaz vicces. Hát nem, nekem legalábbis nagyon kevéssé. Nem is tudom, de volt egy-egy olyan pillanat, amikor egész jónak tűnt, de aztán jött a pályamódosítás, és ment minden a levesbe.

A nyomukban lévő "külföldi" páros, azaz Genesis Rodriguez és T.I. kábé a minek van besorolás alá esik, Morris Chestnut pedig ettől fafejűbb, tipikusabb zsarut nem is játszhatott volna. Mindez természetesen nem az ő számlájára róható fel, de kár érte, hogy Craig Mazinnak egy ilyen apró mellékszerepet nem sikerült emlékezetessé írni. John Cho nem valami okos csókát kapott, de ez szintén nem az ő hibája, viszont irritáló egy személyiséget alakított. Robert Patrick, a kiégett fejvadász szerepében okozott pár üdítő pillanatot, de valahogy nem nyeltem tőle be ezt a csávót. Amanda Peetről röviden annyit, hogy aranyos volt, és sajnos nem jutott neki több szerep, pedig lett volna benne lehetőség.

Jön a folytatás? Oké, de részemről valószínűleg kihagyós, bár ismertek már, mennyire kíváncsi típus vagyok. Végül egyetlen kérdés így a végére: belőlem veszett ki a humorérzék, vagy ez a vígjáték csak úgy 50%-ban volt vicces? Természetesen költői volt, viszont az 5/10 nem.