A történet középpontjában Frank áll, aki első ránézésre átlagos fickó, és aki őrülten szerelmes zűrös feleségébe. Amikor azonban Sarah elhagyja őt a drogdíler, Jacques miatt, Frank átváltozik a Bíbor Villám nevű szuperhőssé, aki nem csak Jacques baját látja el, hanem egyszemélyes hadseregként felveszi a harcot a bűnnel szemben is. Mint tudjuk, minden szuperhősnek szüksége van társra, így csatlakozik hozzá Libby, aki egy szép, ám szociopata tinédzser, aki a helyi képregényboltban dolgozik. Libby Boltie-vá alakul át, és Frankkel együtt mindent megtesznek, hogy alaposan ellássák Jacques baját.

Teljesen új információkkal nem fogok szolgálni, hiszen a filmnews hajnalán nem egy poszt született, amelyben James Gunn író-rendező új filmje került a terítékre. A Galaxis őrzői után muszáj volt pótolni a Super címre keresztelt indie szuperhősös, keményre hangolt dramedyt, amiben bizony van minden tisztességesen. Mondanom sem kell, hogy egyből a Kick-Ass ugrott be, és fura módon a Supert ugyanabban az évben mutatták be, mint a Kick-Asst, csak épp két különböző fesztiválon. Viszont érdemes tudni, hogy két merőben különböző filmről beszélünk, hiszen a Super jóval függetlenfilmesebb, míg a Kick-Ass popcornosabb, szórakoztatóbb.

Na de elég az összehasonlítgatásból, csak azért írtam le, hogy tudjátok, mire számítsatok. Egyébként nem is értem, hogy a Marvel hogyan bízhatta Gunnra A Galaxis őrzőit, de iszonyatosan jól tette, hogy végül így döntött. Gunn e filmje alapján egy eszelős csókának tűnik, és a különc kategória fogalmát is csuklóból túlszárnyalja. Kimondottan csak Gunn miatt kerítettem sort a filmre, pedig a főszerepben remekelő Rainn Wilsont ki nem állhattam. A másik oldalról viszont Liv Tyler, és az ősgeeknek tűnő Ellen Page szépítettek.

Wilson tehát remek arc, akit kellőképpen utál a néző, mert hát hogy is lehetne szeretni azt, amikor valaki szenvedését, baklövéseit kell végignézned. Az indie közeg nagyszerűen illik ide, és Ellen Page legalább annyira jó fej, mint amennyire Wilson nem. Tyler érdekes szerepre írt alá, de nagyon jól hozta a megtört feleséget, akit Kevin Bacon magával rántott a mocsokba. Bacon nem kispályás arc, akinek segédje Michael Rooker, Gunn hű munkatársa is feltűnik a színen. Aztán amikor Gregg Henry is megjelenik, mindennek vége, és minden adott volt egy jó kis zűrös indie-hez.

Nem mondom, hogy imádtam a filmet, mert az túlzás lenne, ugyanakkor ahhoz képest, hogy a felénél ki akartam kapcsolni a sok szerencsétlenkedés közepette, csak maradtam, hogy végignézzem, és nem bántam meg. Különc alkotás, ami nem való mindenkinek, és még egyszer én sem nézném meg, de nagyon bejött, hogy geekfaktorra gyúrtak vele. Sokszor nagyon őrült események tanúi lehetünk, ráadásul R-es korhatár besorolás mellett, így ne lepődjetek meg, ha épp a szó legszorosabb értelmében hősünk lecsap az éppen keze ügyébe kerülő szerszámmal, és péppé veri célpontjának fejét. Ennyire őrült tehát, és nagyon elszállt összességében.

Nagyon súlyos, ahogyan a rendező átültette hősünk kínját-baját a vászonra, ezért több alkalommal nehezen nézhető a film, de épp ettől minőségi. Mert amikor megy a szekér, akkor a filmvásznon is pörögnek az események. A végeredmény 7/10, amiért majd nem muszáj megkövezni.