Evelyn A. Salt (Angelina Jolie) a CIA alkalmazottja, de egy szovjet disszidens felismeri benne az oroszok kémjét: azt állítja, hogy Salt alvó ügynök, aki évek óta arra vár, hogy feladatot kapjon igazi munkaadóitól, és most el is jött az ideje. Hamarosan az USA-ba látogat az orosz elnök, őt kell majd megölnie. Salt főnökei nem bíznak semmit a véletlenre: azonnal lecsapnának addigi emberükre, ám van egy baj vele: túl jól képezték ki. Az ügynök kicsúszik a gyűrűből, és elmenekül. Az egész CIA a nyomába veti magát, ő pedig a saját és a férje életét is kockáztatja, hogy bebizonyítsa: valaki más az áruló.

Hölgyek, urak, Salt ügynök bizony odatette magát rendesen, és ütött, mint az ipari áram. Tényleg öröm volt nézni, amit műveltek, ha eltekintek az első 20 percnyi bevezetéstől, ami kicsit tipikusra sikeredett, de legalább utána van, ami kihúzza a gödörből. Nálam alapból fekszek az ilyen beépülős, CIA-s, ügynökös kémfilmek, és e téren nincs sok lehetőség manapság, így mindenképpen csillapította szomjamat egy időre. A fene se gondolta volna, hogy Phillip Noyce a 2006-os Tűzveszély (Catch a Fire) után képes lesz összehozni egy ilyen baromi ütős nyári akciómozit. Bár azt meg kell hagyni, hogy a története részben adott volt, de mivel kémfilmről beszélünk, soha ne higgyünk a szemünknek, mert senki sem az, akinek látszik. Ráadásul nagyon sok múlott a forgatókönyvön, ami megint csak mestermunka Kurt Wimmertől (Ultraviola, Equilibrium), akinek azért van pár kiváló referenciája, de a Sony $110 milliós büdzséje sem elhanyagolható, ami rengeteg autós-motoros, és minden fajta látványos üldözésnek adott teret. A film vége felé már tényleg azon kaptam magam, hogy kicsit túl sok az akció, persze ezt amolyan dicséretnek kell érteni.

A realisztikusságot nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, hiszen nem erre alapoztak, hanem arra, hogy végig tolják-tolják, és meg nem állnak egy pillanatra sem, ez az, amit jelen esetben díjazni kell.

Angelina Jolie-tól hihetetlen jó alakítást láthatunk, rá egy szavunk nem lehet, elvitte az egész filmet a hátán. Elég sok képtelen jelenete van, de a karaktere megkívánja, akiről azt hiszed, hogy mindent tudsz, és percek elteltével bukkannak elő újabb és újabb meglepetések, tényleg nagyon sokrétegű személyiséget vitt vászonra. Még ha kicsit megerőltetem a fantáziám, akár egy független női 007-esnek is megtette volna, de ezt tényleg csak átvitt értelemben, és feltételes módban gondolom írom. Liev Schreiber szintén egy ilyen sok meglepetést okozó karaktert formált meg, és kimondottan bírtam, bár először mindig az X-Men kezdetek: Rozsomákbeli szerepe villant be, de idővel megszoktam. Chiwetel Ejiofor-t már annyira nem tudtam kedvelni, de nem mint színészt, hanem mint karaktert, de egyébként neki is van tehetsége. Az orosz arcokat megformáló színészek választása, szintén pipa.

A szinkronon összességében látszik, hogy fordítottak rá figyelmet, és nem csak egy összecsapott munka. Ezért külön dicséret jár, de Jolie-nak van ettől jobb magyar hangja is, bár nekem ez is megfelelt, mivel nagyon régen láttam a Tomb Raider filmeket.

Egyetlen kis apróság, amin fenn lehet akadni: rendben van, hogy Jolie megy, és senkinek nem kegyelmez, de valahogy a Tomb Raideres testalkatával hihetőbbre sikerülhetett volna, de tényleg nem ezen a hangsúly. Csalódás nem ért, sokat nem mertem várni, mert túl jók voltak az marketinganyagai, de végül örülök, hogy korrekt végeredmény született, ami egy 8/10-es osztályzatot takar nálam. DVD-n biztos találkozok még vele, és egy fémdobozt se bánnék.