Kamaszodni eleve nem könnyű, és Peter nem arról híres, hogy feltalálja magát. Nagyon vicces srác, mégsem tartozik a nagymenők közé. Nappal. Éjszaka azonban övé a nagyváros, és nemcsak utcaszinten. Különleges szerkóban lendül felhőkarcolóról felhőkarcolóra, nem lehet meglépni előle és nem könnyű legyőzni. Eddig legalábbis senkinek sem sikerült. De a Pókember most egészen új ellenségekkel találkozik, és úgy tűnik, még a szokásos humora is kevés lehet hozzá, hogy életben maradjon. Az új bajban új szövetségesek után kell néznie.

Bajban vagyok, mert nekem a maga idejében mindegyik Pókember-film tetszett, legyen szó a Sam Raimi-féle változatról, vagy A csodálatos Pókemberről. Az már egy másik kérdés, hogy a folytatásokat mindig elrontották, és a Pókember - Hazatérés piszkosul jól sikerült, viszont azt még nem tudjuk, hogy mit hoz számára a jövő szele. Örülök, hogy a Sony és a Marvel összefogtak, annak pedig különösen, hogy egy függetlenfilmesre, Jon Wattsra (Rendőrautó) ruházták rá a rendezői széket. Az elején érezhető egyfajta bizonytalanság Watts részéről, de nagyjából félóra alatt belejön a gyakorlatba.

Nekem legalábbis ennyi idő kellett, hogy szinkronba kerüljek az új Pókemberrel, akivel nem most találkozhattunk először. Ami Tom Hollandot, vagyis Peter Parkert illeti, elégedettek lehetünk, mert harmadjára csak sikerült egy nem harminchoz közeli színésszel eljátszatni a karaktert. Végül is kétszer hibázni nem olyan nagy kaland - irónia level999. Viccet félretéve, Holland kisugárzása nagyon rendben van, bár ez szerencsére szempont volt a kaszting idején, és bírtam az ökörködéseit. Nem sok Pókember képregényt láttam, és azok is főleg címlapok voltak, ugyanakkor folyamatosan olyan érzésem volt, hogy ő az igazi Pókember, a valódi Peter Parker.

Persze ezek tükrében ma már nagyon lepontoznám A csodálatos pókembert, a Raimi-félét pedig hagy ne említsem… Valamennyire nem is baj, hogy csak most kerül be a karakter a Bosszúállók csapatába, hiszen az a sztori is most forrja ki magát, és Pókember remek kis vérfrissítés volt már legutóbb is. Nyilván Robert Downey Jr. jelenlétéből sohasem elég, és most is nagyot alakít, habár nyilván megy már ez neki kisujjból. Jon Favreau karakterét legalább ugyanannyira jó volt látni, mint Downey Jr.-t és kifejezetten kellemes a Parkerrel való kapcsolata.

Marisa Tomei miatt egy picit aggódom, vagy én emlékszem rosszul, vagy leadott egy jó néhány kilót, és nem gondolnám, hogy a szerep kedvéért. Ettől függetlenül nyilván ő a valaha volt legdögösebb May néni, akinek minden pillanatát imádtam. Parker szerelméhez is könnyen hozzászokhatunk, Laura Harrier játszotta a figurát. S, mielőtt Michael Keatonre kitérnék, Donald Glover nevének kell elhangzania, akiről a háttér sztorit nyilván mindenki ismeri, hogy ő is esélyes volt a címszerepre. Egy igazán vicces karaktert írtak neki, és hatalmas pacsi, hogy ezt a ziccert nem hagyták ki a készítők.

Michael Keaton volt az a színész, akinek a neve nem ugrott be egészen a vége főcímig. Simán csak Michael… Michael… a többit, ha megöltek volna sem töltötte volna be az agyam. Azt hiszem, ebben a filmben Keatontól láthatjuk a legmenőbb színészi játékot - mint mindig -, aki nem mellesleg elég jó háttérszálat is kapott. Rég láttam ennyire jól kidolgozott gonoszt, és valahogy abszolút nem kételkedtem sem a karakterében, sem pedig magában a színészben. Egy szó, mint száz: számomra mindig hatalmas öröm látni, amikor valaki élvezi is azt, amit csinál, és Keaton nekem abszolút ilyennek tűnt.

Visszatérve egy kicsit a címszereplőre: ahhoz képest, hogy harmadjára néztük végig Pókember eredettörténetét, nem unatkoztam. Folyamatosan vártam, hogy mikor veszik elő a régi szalagot, és etetnek azzal, de ez az idő végül nem jött el. Nincs pókcsípés, nincs fejjel lefelé csók. Rengeteg minőségi akciójelenetet kapunk, ezalatt pedig főleg azt értem, hogy izgalomból nincs hiány, Pókembert folyamatosan izzasztja valaki, vagy valami. A mellékszereplők közül Logan Marshall-Green a nagy kedvencem, bár ehhez nyilván a múltbéli szereplései is adnak hozzá egy keveset. Illetve Parker legjobb cimbije, Jacob Batalon is elég jó arc, és az ilyen dolgok elengedhetetlenek ebben a közegben.

Mivel a kütyükről a Stark Industries gondoskodik, ezen a fronton senkinek sem lehet panasza, és nem spoilerezek, de imádtam, amikor a cég termékei kerültek a középpontba. És igen, ez a vonal is sokat segít a legújabb Pókember adaptáción, hogy megannyi easter egg kap benne helyet. Jelen állás szerint az összes régi Pókember-filmet lepontoznám minimum kettővel, és nem követném el azt a hibát, amelyet a csodálatosnál igen, hogy agyonpontozom a Pókember - Hazatérést. Így maradjunk egy 9/10-nél.