Bruce Dern alakítja azt az idős férfit, aki kap egy hazánkban sem ismeretlen marketinglevelet, amely szerint nyerhet egymillió dollárt, ha előfizet egy magazinra - meg persze, ha kihúzzák a számát. Az erősen alkoholizáló férfi rákattan a dologra, és személyesen akarja felvenni a nyereményét, a fia pedig vele tart. Persze mindenki tudja, hogy nincs szó semmiféle pénzről, de hát nem is erről szól a nagy utazás, hanem a szeretetről, az önfeláldozásról és a grandiózus életigenlésről.

Tavaly ősszel a CineFesten sem fűlött rá a fogam, de mivel 6 Oscar-jelölést is összegereblyézett magának, így muszáj volt vele valamit kezdenem. Sajnos azt kell mondanom, hogy Pancakespeedy barátom nagyon pontosan fogalmazott: a Nebraska nem más, mint egy fájó és hosszan tartó foghúzás. Nem mondom, hogy teljes egészében értékelhetetlen, de sajnos Alexander Payne-től az Utódok után már semmit sem vártam.

Fel sem merem sorolni a kategóriákat, amiben jelölték, de hogy a legjobb film is köztük van… abszurdum, a rendezésről már nem is beszélve. Utóbbiról nem állítom, hogy fércmunka, egyben van ez, csak épp közel élvezhetetlen téma érdektelensége miatt. Egy dolgot viszont senki nem vehet el tőle, ez pedig az, hogy eredeti ötlet került filmre, méghozzá egyedi módon, hiszen fekete-fehér követhetjük az eseményeket egészen végig.

Ilyen mondattal árulni: "Payne mozija szépen ápolja és építi az emberi lelket, igazi depresszióűző csoda." … Nem is tudom, hogy mi a rosszabb, hogy valakinek ennyire tetszett, vagy simán csak az, hogy ennyi jelöléssel megdobálták. Komolyan nem értem az Akadémia tagjait, annyi remek - indie - filmet láthattunk idén, és ez valahogy egyáltalán nem fér bele a legjobb kilencbe, de kár ezen rágódnom.

A színészek alakítása viszont elismerésre méltó, az élen Bruce Dernnel, aki Cannes-ban Arany Pálmát nyert, bár ezzel is vitába tudnék szállni, és sajnos még nem ért véget a díjszezon a film, és annak valamennyi résztvevője számára. Félre ne értsetek, semmi bajom Dernnel, csak láthattunk jobb alakításokat is 2013-ban. Ezzel szembe menve viszont messze a film egyik fénypontjának nevezhető, mint ahogyan Will Forte is szépen bánt a tehetségével, de mint ahogyan például a Blue Jasmine setében is, Dern mellett nem sok esélye volt bármire is.

Nem szándékosan elégedetlenkedem, de abban is igaza volt Pancakespeedynek, hogy túlnyújtották a játékidőt, mert egy másfélórás moziként akár még többre is vihette volna. Nekem pedig kevesebb fanyalgás jutott volna, de hát ugye manapság divat a hosszú játékidő, és ennek is eleget kellett tenniük.

Mikor még projektkorában először olvastam róla, láttam benne potenciált mind a rendező, mind pedig a szereplők miatt, de valami nagyon félrement, vagy csak egyszerűen ennek a filmnek nem én voltam a célközönsége. 5/10, és kis szódával a szereplőket leszámítva nem sok keresnivalója van az Oscaron. Illetve még annyival egészíteném ki, hogy a fényképezés valóban egyedi, és gyönyörűen komponált képei vannak.