A fiúk tovább vetkőznek. Magic Mike (Channing Tatum) alapszabálya nem változott: miért szégyellné az ember azt, ami könnyen megy, pénz jár érte, lehet inni közben és jó móka. Ezúttal azonban nem kötik magukat ugyanahhoz a színpadhoz. A kigyúrt csapat nagyobb sikerre vágyik, és elindul egy versenyen, amelyet férfitáncosok számára hirdettek meg. Most is vetkőzniük kell, de a tét sokkal nagyobb. Ők úgy érzik: életre-halálra megy a játék.

Néhány évvel ezelőtt Steven Soderbergh szállította a Magic Mike-ot, ami egy abszolút élvezhető film még a férfiak számára is, és amikor bejelentették, hogy a folytatást Gregory Jacobs rendezi, nem voltam túlzottan boldog. Soderbergh vezető producerként bábáskodott a Magic Mike XXL fölött, és az a helyzet, hogy tipikusan az az eset érvényesül, amikor a tanítvány egy kicsit felülmúlja a mestert. Jacobs sok éven keresztül szolgált másodrendezőként Soderbergh mellett, ez pedig elég volt ahhoz, hogy kitanulta a szakmát, mert a Magic Mike XXL egy sokkal vidámabb hangvitelű film lett, mint az elődje. Hogy most ez valaki számára előny, vagy épp hátrány, azt majd mindenki eldönti maga, de összességében én nagyon elégedett vagyok az általa szállított színvonallal.

A rendezés összeszedett, habár egy-egy helyen elvész néhány pillanatra, de ahhoz képest, hogy harmadik nagyjátékfilmje a rendezőnek, kimondottan jóízű lett a végeredmény. Egy kicsit biztos finomítottam volna a 115 perces játékidőn, ám összességében tényleg egy szépen végigvezetett zenés drámáról beszélünk, amiben jóval nagyobb szerepet kapnak a humoros részek. Az első résznél inkább a drámai szálra fektették a hangsúlyt, míg itt a humorra, de azt se úgy képzeljétek el, hogy totálisan vígjátékot kapunk. Egyszerű értelmes humort, és elég sok esetben a helyzetkomikumok is adják magukat, amin szintén lehet mosolyogni, vagy nevetni.

Ami a szereplőket illeti, Dallast említik, de nem, nem hiányzott Matthew McConaughey a folytatásból, mert simán elvitték a hátukon a show-t a srácok is. Channing Tatumot sohasem tartottam jó színésznek, de dolgoznak tőle Hollywoodban gyengébb arcok is, viszont erre a szerepre pont ideális külsővel rendelkezik, és ezt a karaktert simán megettem tőle. Az első rész visszatérőinek nyilván nem okozott gondot, hogy még egy fellépést letudjanak. Egy nagy fellépést, amiben valóban dőlhet a lé. A női front máris izgalmasabb a visszafogott külsejű Amber Hearddel az élen, de Jada Pinkett Smith jelenléte is emeli a színvonalat, és igazán remek formába került a szerep kedvéért. Andie MacDowell finoman szólva is telitalálat volt, habár jobban belegondolva az az egész jelenet ütött, amikor a házukban mókuskodtak. És, ha már nők, akkor Elizabeth Bankset sem lenne szerencsés kihagyni, aki szintén mutatós egy darab ebben a zenés drámában.

Nem fogok újat írni, de a zenék nagyon fontos összetevői a Magic Mike XXL-nek is, és az a helyzet, hogy a legtöbb tánc férfiszemmel nézve is simán fogyasztható továbbra is. Nyilván akadt egy-két olyan momentum, ami sokkal inkább a férfiakért rajongó közönségnek szólt, ami simán felfogható kárt nem okozó járulékos veszteségként. A táncok koreográfiája még talán jobb, mint az első részben, legalábbis merészebbnek merészebb.

A Magic Mike, mint franchise kicsit olyan már, mint egy Step-Up pótlék, de amíg lekötik a figyelmem, engem az ilyesmi abszolút hidegen hagy. És itt ugye elég jó hangulatban telnek az események, szóval elég sok feelgood pillanat is került a filmbe. Minden gondolkodás nélkül repül rá a 8/10.