Miután egy fegyvercsempészeket leleplező akció balul sül el és elveszíti partnerét, Sartanát (Jessica Alba), Machete (Danny Trejo) megbízást kap az Egyesült Államok elnökétől egy életveszélyes küldetésre az amerikai állampolgárságért cserébe. Mexikóba kell mennie, hogy megállítsa az őrült Mendezt (Demian Bichir), egy hírhedt kartell főnökét, aki azt tervezi, hogy rakétát lő Washingtonra.

Robert Rodriguez kedvenc rendezőim egyike - már, amikor nem családi filmet rendez -, de kicsit olyan érzés fogott el, mintha kényszerből készítette volna el ezt a folytatást. Ugyanakkor az sem mondható el, hogy nem volt benne fantázia. Aki nem látta az első részt, érdemes tudnia, hogy Danny Trejo az új Chuck Norris, és ezzel nagyon sok mindent el is árultam. Nincs megállás, nincs akadály, és Machete csomó dolgot nem csinál. Fontos tényező továbbá, hogy az első rész utálói ezt is messzire kerüljék el, mert jelen esetben sokkal nagyobb a tét, és minden egészen más.

A lényegre térve, sokkal szarkasztikusabb poénokkal tarkítják a legtöbb esetben képtelen, már-már 'mindig lőnek, sohasem töltenek' felfogás értelmében megszületett akciójeleneteket. Nincs is ezzel baj, egyszerűen tudni kel elfogadni, beengedni, és akkor egyből fel is villan a szórakozáshoz vezető zöld lámpa. A rendezés nem rossz, de lehetne sokkal összeszedettebb is, mert a játékidőt nem mindig sikerült épkézláb jelenetekkel kitölteni.

Egy kicsit a forgatókönyvre is neheztelek, ugyanis elég sok ember elhull, és főleg egyes női főszereplőkre gondolok most itt, akiket még simán elnéztem volna a későbbiek során. Nyilván áldozatra is van szükség, csak kicsit olyan agyatlanul belevágósnak tűnt nekem. Persze egyensúlyozva van ez a csorba, hiszen rengeteg ember válik meg a fejétől, és a gyilkolás olyannyira véres keretek között zajlik, hogy abszolút beleillik a B-filmes stílusba, abból is a jobb, a nézhetőbb fajtába. A helikopteres rész nagy kedvenc, de a 'porrálövő' se semmi masina.

Nagy erénye a folytatásnak, hogy megannyi neves színészt győztek meg egy-egy szerepre, akik kimondottan feldobják a hangulatot, de ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük a régi motorost, a mindenre elszánt, még az akasztókötélnek is fityiszt mutató Danny Trejót, aki annyira jól nyomja a karaktert, hogy nincs még egy ilyen rosszarcú színész, aki eltudná játszani Machete-ét. Demian Bichir asszisztál mellette, és Mel Gibson is annyira képtelen figurát kapott, hogy egyáltalán nem lóg ki a sorból. Habár, Charlie Sheen sem mellékes az elnök szerepében, és Antonio Banderas felbukkanása is feelgood perceket kölcsönöz.

A női front már egészen más, de Jessica Alba… a fenébe is. Michelle Rodriguez szintén nem mai csirke ebben a világban, de átkozottul jól játssza a szerepét. Sofía Vergarát általában nagyon bírom, itt viszont hamar kiég a karaktere a melltartóba épített gépfegyverével együtt. Próbálkozik, de a forgatókönyv nem adott számára elég teret, lehetőséget. Lady Gaga viszont jó, bár mindennek nevezhetjük, csak nőiesnek nem, amit elég durva pont róla leírni, de ez a száraz valóság. A kis Alexa Vegától vártam még többet, hogy majd kicsit jobban domborít, de úgy látszik, az előre megmutatott jelenetképekkel ki is merítették őt. Apropó, Amber Heardöt meghagytam a végére, mert neki bizony egészen viselhető szerepet írtak, aki kellőképpen rejtélyes, kicsit kiszámíthatatlan, de a jártasabbak sejthetnek valamit már az elejétől kezdve.

Szóval tehát a helyzet nem egyszerű, de azt sem mondhatom, hogy jobb lett volna, ha nem készül el a Machete gyilkol. Azt viszont sajnálom, hogy nem tudott felnőni az első rész szintjére, bár ott az újdonság hatása is jelen volt, ami szintén nem elhanyagolandó tényező, és végül is annyira nem is maradt el. Pontjait tekintve a laza 7/10 elfér rá, de polcra csak a párszázas kosárból kerül majd fel az első mellé.