Liza, (Balsai Móni) a csinos, de roppant szerény ápolónő élete egy csapásra megváltozik, amikor születésnapi kimenőt kap. Elhatározza, hogy megtalálja élete szerelmét, ám hamarosan több hullazsákba került hódolója lesz, mint élő. Ezért a fiatalon elhunyt japán slágerénekes, Tomy Tani szellemének (David Sakurai) segítségével Liza arra a következtetésre jut, hogy ő egy elátkozott rókatündér.

Újabb magyar filmre vetemedtem, ez pedig nem más, mint a Liza, a rókatündér, melynek humora kissé abszurd, ugyanakkor értékekkel teli is, hiszen egy nehéz munkanap után gyakran sikerült mosolyt csalniuk az arcomra. Az elején a stáblistánál a belengő nevek kicsit agyonjáratottan indították számomra a filmet, de ekkor még nem adtam fel. Ismeritek azt az érzést, amikor lesüt valamiről, hogy magyar? No, a Liza, a rókatündér ebben is más, mert vannak benne tipikus magyar vonások, de sok helyen szakít a hagyományokkal, és valami újat hivatott mutatni.

Ujj Mészáros Károly számlájára írható fel a rendezés, aki korábban főleg kisjátékfilmeket és kísérleti filmet készített, de úgy tűnik, hogy az egészestés fronton is egészen jól megállta helyét. Nem mondom, hogy teljesen zökkenőmentes filmet adott ki a kezei közül, mert a közepe tájékán leül picit, és majdnem unalomba is fullad, de ezt leszámítva más hibát nem tudok felróni. Úgy gondolom, ez már önmagában is pozitívum a mai ínséges időkben, habár jobban belegondolva kezd feléledni a magyar filmgyártás, de nem viszik túlzásba a tempót, ami nem is baj.

Balsai Mónika esetenként elég különcre lett sminkelve ahhoz, hogy hihető legyen tőle ez a japán alapokon nyugvó romantikus-vígjáték, amelynél nagyon fontos, hogy elkerüljük a nyáltengert. Számomra ez mindenképpen hatalmas pozitívum, és Mónika is egészen szépen bánt a karakterrel, akinek bőven kijut a jóból. Átadta a drámát, és a szemei is gyönyörűen tükrözték a boldogságot, illetve annak szikráját, közben pedig a dögösségével sem lépték túl azt a bizonyos határt, mert tény, hogy dögös tudott lenni, amikor úgy akarta, de voltak hiányosságai. Akarom mondani, bájos, meg minden, és csábítani is tudott a vásznon, de nem vette el egyetlen férfi eszét sem 110%-osan.

Számomra az egyik legjobb figura a David Sakurai által alakított Tomy Tani volt, és ez a tény még engem is meglepett. Róla jó, ha tudjuk, hogy japán származású dán színész, de sok más fronton is jártas, így többek közt a mozgással sem volt gondja, hiszen nagyon zenés kis szerepet írtak neki, amivel tökéletesen elboldogult, és pont az abszurdsága miatt kedveltem őt annyira. És akkor lassan ideje is lenne kitérni a látványtervekre, ami új bekezdést érdemel, úgyhogy nyomok is egy entert.

Egyrészt érdemes tudni, hogy nem a jelenben játszódik a cselekmény, és már ez sem szokványos, habár Hollywood most nagyon rá van kattanva erre a témára, de magyar viszonylatban még nem elterjedt dolog. Szóval a látványtervek valami eszméletlenül egyedivé varázsolják a hangulatot, nem beszélve arról, hogy nagyon is rendben voltak. Nyilván ne sok millió dollárból készült hollywoodi minőséget várjatok, de ehhez a történethez több, mint elég volt. Működtek a képi hatások, melyek kicsit fantasy alapokra is fektetik filmet, emellett ötletes megvalósításokat is kapunk, amelybe beletartoznak a halálmódozatok, a Mekk Burger, a Cosmopolitan, a különféle balgaságok, és még sorolhatnám. Ezekkel szemben viszont nem értem, hogyan sikerült ilyen förtelmes posztereket gyártani hozzá. Egyszerűen nem vág össze a filmmel.

A szereplőkre visszatérve hatalmas figura még Bede Fazekas Szabolcs, aki úgy hozta a hősszerelmest, hogy közben nem köpte szemen magát, és sokszor az ő húzásai mondhatni a legszórakoztatóbbak. Persze Schmied Zoltánnal már más a helyzet, de a több vasat a tűzben tartó Rómeó szerepét tökéletesen betöltötte. Szabó Győző felbukkanása is kellemes meglepetésként ért, az idősebb arcok közül pedig egyértelműen Reviczky Gábor a legnagyobb ász, aki folyton idézetekkel jön, de sohasem tudja befejezni. A vallatós-kávéfőzős jelenet pedig, szinte csúcs.

Így, hogy aludtam rá egyet, még jobb az összkép, és ténylegesen kellemes meglepetést okozott a végeredmény, annak pedig külön örülök, hogy nem nyújtották túl a játékidejét. Na, igen, nagyon fontos még, hogy zenéit tekintve is nagyon rendben van, hiszen ez ad neki egyfajta dinamikát, és a szórakozásfaktort is növeli. A 8/10 lizán repül rá, sajnálom, hogy nem kaphat többet, de ezért csak és kizárólag az a bizonyos hullámvölgy okolható.