Ha a világot valami rettenetes baj, világuralomra törő főgonosz vagy más efféle rémség fenyegeti, akkor sem kell félnünk: van szakember, aki megállítja a gonoszságot. A Kingsman közelharcra és rejtvényfejtésre egyaránt tökéletesen kiképzett, úriember ügynökei majdnem mindig tudják, mi a teendő. De néha a "majdnem mindig" is kevés. Az új ellenség természetesen világuralomra tör, valószínűleg őrült, és biztosan lángész: sikeresen csapdába csalja a Kingsman-csapatot, és felrobbantja a központjukat. Csak az újonc Töki és kiképzője, Merlin ússza meg a támadást: ők Amerikába menekülnek, ahol a szervezetükhöz hasonló, helyi cég, a Statesman egy embere várja őket. Együtt vágnak neki, eddigi legkeményebb, legveszélyesebb feladatuk leküzdésének.

A CineFest utáni túladagolásom eredménye, hogy a Kingsman: Az aranykör moziban kimaradt, és hatalmas állatság volt ez a részemről… Erre mondják, hogy jobb későn, mint soha. Nos, nem mellesleg kételyek gyötörtek, hogy a folytatás vajon büszkén feláll-e a bitang jó első rész mellé, vagy egyáltalán képes-e megközelíteni azt, de azt kell mondanom, hogy szinte tökéletesen teljesítette a küldetést. Katartikus, agyeldobós baromkodás az egész, mégis kiválóan működik. Sok esetben hiábavaló, ha visszatérnek a korábbi felvonás készítői, viszont úgy tűnik, hogy Matthew Vaughnnak és Jane Goldmannek továbbra is ínyére volt ez az egész, az alapok pedig adottak voltak képregények formájában.

Félre a mesedélutánból! Sok hollywoodi filmes eleve meríthetne példát Vaughn rendező munkásságából, abból pedig pláne, hogy mikor van értelme folytatni valamit. Kicsit sokalltam elsőre a 141 perces játékidőt, de basszus, mégis tartalmasan sikerült kitölteniük. Nekem a sztorival sem akadt össze a bajszom, akiknek pedig sok, hogy túltolták az egészet, ne nézzenek képregény adaptációt. Habár az alapokat adó füzeteket nem ismerem, de gondolom azt követték, nem funkciómentesen túlozták el a dolgokat. Az intelligens párbeszédekből ezúttal mintha kevesebb jutott volna, viszont van helyette más faktor, ami gyönyörűen működik, ezek pedig az apróbb filmes/geekes utalások.

Mennyire rendben van már a fő gonosz teljesen abszurd, biztosítékokat folyamatosan kiveregető világa is, amelyben semmi sem szokványos. Az épületeken szereplő táblákon át, a mozi fölötti feliratokon át, a kiherélt Elton Johnon keresztül a húsdarálóig minden. De említhetném még a robot kutyákat, az egyéb kütyüket, meg úgy bármit, mert ebben a filmben annyi zseniális, nem megszokott elem jelenik meg, hogy már csak ezért is példaértékű, hogy még maga a sztori sem kukába való. Annak is örülök, hogy ellátogatunk Amerikába, ami ténylegesen tele van lehetőségekkel még e film számára is. Nyilván nem agysebészet ez a front, hanem inkább szórakoztató akciófilm kiváló humorérzékkel.

Szeretem a valódi színészeket, és a Kingsman ezekkel sohasem spórolt, mindig épp annyira vette komolyan magát, amennyire kellett, de a színészek játéka mindig zseniális volt. Most nem annak van az ideje, hogy Taron Egertonról vagy Mark Strongról, esetleg Hanna Alströmről áradozzak, hanem az újoncokról. Jogos, hogy Julianne Moore sem ezzel a szerepével teljesedik ki, ugyanakkor kellemes társaság mindvégig a folyamatosan élcelődő, igencsak sajátságos főgonosz szerepében, aki minden egyes tettét piszkosul élvezi.

A legnagyobb vicc-díjat a visszatérő Edward Holcroft nyerte el, aki annyira béna minden szempontból, hogy már jó. Nyilván színészileg sehol sincs a srác Egertonhoz vagy a többiekhez képest, de egy ilyen kétdés karaktertől ez nem is feltétlenül várható el. Harry visszatérése olyan, hogy tudjuk, de nem beszélünk róla. Mivel képregény alapokon nyugszik az egész, gondolom senkinek sem okozott meglepetést Colin Firth feltámasztása. Imádom ezt a karaktert, és azt is, ahogyan megoldották, hogy újra itt legyen velünk. A következő mondat SPOILERES: Azt viszont kegyetlenül sajnálom, hogy Mark Strongot így nyírták ki, mert én már azon gondolkodtam, hogy jöhetne vissza, de a búcsúdala gyönyörűre sikerült - meg úgy az egész jelenet. SPOILERZÓNA VÉGE

Persze a háttérben szépen elhelyezkedett Channing Tatum, aki nem okozott csalódást, és hozta a tőle elvárható szintet. Halle Berry ügynöke is abszolút szerethető, megtartandó egyéniség, az pedig nyilvánvaló, hogy Jeff Bridgestől nincs jobb "újonc". Mivelhogy bejött ez a déli történet, a country stílus, meg a pianeveket aggatunk ügynökeinkre téma, a chilei származású Pedro Pascal is nagyon beleillik ebbe a világba, és ami azt illeti, elég jól tolta az ipart. Kemény csávó, igazi Statesman. Két pofára faltam Mont Blancos jeleneteket, meg úgy összességében tényleg minden mást is, úgyhogy nem is igazán tudnék, vagy akarnék semmibe belekötni.

A két érzelmes jelenetet csak megemlítem, nem definiálom, hiszen spoileres lehet, és nem szeretnék senki élményébe belepiszkítani. Eszement jó érzés, mikor végre valami eredetit láthat az ember, amikor minden ötödik percben történik/mutatnak valami olyat, amitől elszáll az ember agya, mégsem használhatatlan baromság. Gondolok itt arra a bizonyos lasszóra, a kreatívan koreografált közelharcokra, és még sorolhatnám. A Kingsman: Az aranykör egyértelműen egy ilyen kategóriás film, úgyhogy nem is sajnálom tőle a 10/10-et, mert számomra egyedül az újdonság hatása hiányzott, az pedig egyelőre nem hiba.