A világ már sosem lesz jobb hely. Az élőhalottak hordái mindent elpusztítanak, és fogalmuk sincs róla, hogy őket meg azt a keveset, ami megmaradt a civilizációból, egyetlen óriásvállalat, az Umbrella irányítja. Már csak Washingtonban tart ki az emberi ellenállás utolsó, egyre gyengülő fészke. De van egy titkos fegyverük. Egy nő bőrruhában, motoron, gyötrő lelkiismeret-furdalással és gyilkos ösztönökkel. Ő Alice (Milla Jovovich). Kénytelen visszatérni oda, ahonnan mindez elindult: Racoon Citybe, az Umbrella központjába, hogy megmentse, ami még megmenthető. Útja során zombikkal harcol, az idővel versenyez, találkozik néhány régi baráttal és szerez egy meglepő szövetségest. De nincs olyan szörny, ami eltántoríthatja bosszútervétől. Ő Alice. És ez az ő története. Az utolsó.

Paul W.S. Anderson és csapata végre valami olyasmit alkotott, ami méltó az első részhez, és nem köpi szembe a franchise-t. Nem gondoltam volna, hogy A Kaptár: Utolsó fejezet sokra viszi, főleg a rém gyenge Underworld - Vérözön után, ami valahol "testvére" a Resident Evil franchise-nak. A film bemelegítő képsoraival elég nehezen sikerült felvenni a ritmust, és bőven jöttek szembe olyan mozzanatok, amiket látván ráncoltam a szemöldököm. Ezek után öblítettem is hideg vízzel, hogy ez sem fog felnőni az első és a harmadik részhez, amelyek nálam a széria favoritjai.

Milla Jovovich lényegében egy mindenféle zombi és lénypusztító terminátor, akinek múltját ismerve nem is vonható kétségbe a gyakorlata és az ereje, de azért csak-csak bevillant, hogy mégis egy nőről beszélünk. Az utolsó fejezet egy, a múltat összefoglaló gyorstalpalóval indít, és a későbbiekben is nagyon jól el vannak elhelyezve ilyen képsorok. Választ kaphatunk több nyitott kérdésre, magyarázatot olyan momentumokra, amelyeket a film elején még nem tudtam hová tenni, és már csak ezért is jobb Az utolsó fejezet, mint a korábbi részek közül bármelyik.

Egyetlen hatalmas lénnyel nem tudtam megbarátkozni, ez pedig az, amivel a Hummeres jelenetben akad össze Alice bajsza. Ez volt az a pillanat, ahol ittam a korábban említett hideg vizet, viszont ezt követően a film maga mögött hagyja a nevetséges jeleneteket, valamint lényeket, és igazi ijesztgetős horrorfilmként teszi a dolgát. Igen, az nagyon fontos, hogy akik nem bírják a semmiből hirtelen előugró különféle teremtmények által okozott meglepetéseket, szerencsés, ha elkerülik a filmet, vagy majd otthon nézik meg halk hangerővel - bár nem tudom, ez segít-e bármit is.

Az elején még nem is tűnt fel, ellenben a játékidő második felében többször azon kaptam magam, hogy mennyire rendben van az aláfestő zene. Igazán jól asszisztált a teljesen kipusztult, sivár, kopár helyszínekhez, a világvégéhez, ahol hatalmas zombihordák uralják a tereket. A zene egyszer még teátrális magasságokba is emelte a hangulatot, a végén lévő megható képsorokkal pedig egyenesen megleptek. A 3D ezúttal nem zavart, bár engem ilyesmivel nagyon nehéz lenyűgözni, nem gondolnám, hogy bármivel is kevesebbet nyújtana a film szemüveg nélkül.

A képi hatások gyönyörűek, letisztultak, és tényleg mindegy, hogy épp mit pásztáznak a kamerával, a kietlen világ brutálisan gyönyörű, és egyben szomorú is, hogy az Umbrella ide juttatta bolygónkat. Nem csak a filmzene, hanem a hangvágás és hangkeverés is elég berántós, néha fülsüketítőek zajok, amellyel fokozzák a szórakozási élményünket. A végére egészen jól hozzászoktam, és nem gondolnám, hogy túlzásokba estek az intenzívebb hanghatásokkal, hiszen A Kaptár: Utolsó fejezet eleve egy intenzív zombis horror sok-sok vérrel és egyedi megoldással.

Helyenként a Mad Maxet idézték egyébként, és nem is értem, hogy egy ennyire vérben tocsogós, különféle testrészeket vérfröcsögve levágós horrorfilm hogy a fenébe kaphatott itthon 16-os karikát. Pff. Nevetséges. A Kaptárt, mint létesítményt imádom: annyira összetett, és jól bemutatott építmény, hogy le a kalappal előtte. Bitang jó a Vörös Királynő által vezérelt védelmi és működési rendszere, ahová tényleg nem jut be (vagy ki) bárki. Ide Alice kellett, és punktum. Gondolok itt arra a jelenetre, amikor a szellőzőrendszerben járnak, vagy amikor a folyosókon bajba kerülnek, a lézerfolyosós jelenetről pedig nem is beszélve, amellyel kilóra vettek meg, közben pedig rommá aggódtam magam.

Nem is kérdés, hogy Milla Jovovich mennyire eggyé vált karakterével, így hiteles is - főleg a végén adott magyarázatot követően nem nincs okunk kétkedni. A gonosz dokit játszó Iain Glen minden eddiginél keményebb, tökösebb ellenfél, egy olyan egyén, akiről elhiszi az ember, hogy képes véghez vinni a filmben véghezvitt pusztítást. Ali Lartert mindig is csíptem, elég jó arc, egy kicsit Alice árnyéka is valahol. Ide írom még a Mátrixból menesztett csávó, Shawn Roberts nevét is, aki szintén nem enged lazát, üdítő társaságként pedig Ruby Rose van jelen.

A fegyverek rengeteget fejlődtek a korábbi részekhez képest, igazi zombiölő járgányokat láthatunk. A tankok például elég kegyetlenek a sétáltató kötéllel, de az Umbrellás gyorsasági motor is nagyszerű darab. Kicsit túltolták ezt a részét, de egyáltalán nem bánom, mert ráfért már ez a vérfrissítés a franchise-ra, és végre egy jó kis lezárás - már, ha a Screen Gems meg tud ülni a hátsóján, és nem kezdenek fölöslegesen folytatást, vagy akármi mást gyártani. Mondjuk a rendező-író, Paul W.S. Anderson nélkül tök fölösleges lenne, a Kaptár 2 botrányosan rossz lett nélküle, viszont a Kaptár 3-mal meg elboldogult más is. A fene se érti, és nem is fontos.

Tudatosan született spoilermentes értékelés, akik pedig látták a filmet, az elejtett ráutalásokból fogják érteni, hogy mikor mire gondoltam. A gyors vágásnak köszönhetően lényegében hihetetlen tempót diktál az egész film, kvázi nincs idő unatkozni, és mégsem egy újabb agyatlan küldetést láthatunk. Az elején tanúsított minimális bizonytalanság miatt 8/10-ben egyeztem ki a pontjaival, és nem sok hiányzott a magasabb számhoz.