A történelem nem ismétli magát, de néha újra próbálkozik. Négy középiskolás talál egy régi játék konzolt, amelyen egy olyan program fut, amiről még sosem hallottak: a Jumanji. Kipróbálják, és a játék rögtön beszippantja őket - de igazán. Átváltoznak saját avatárjukká: Spencer, a nagy gémer izomagyú kalandorrá válik, a focista Fridge "elveszti teste felső ötven centijét", cserébe okos lesz, mint Einstein, a nagymenő bombázó csajból középkorú, pocakos prof. válik, a nünüke Martha viszont vagány harcos nővé alakul. Hamar rájönnek, hogy ezen a pályán a túlélés a tét. Akkor győzhetik le a játékot, és juthatnak vissza a valódi világba, ha bevállalják életük legveszélyesebb kalandját, rátalálnak arra, amit egy 20 évvel ezelőtti gémer hátrahagyott számukra, és tesznek néhány nagyon bátor felfedezést. Mert ha belebuknak, örökre a játékban ragadnak.

Megy ez, ha akarják! A végén még Jake Kasdan (Szexvideó, Rossz tanár) is megtanul filmet rendezni?! Eddig közel sem olyanokkal állt elő, ami tetszett volna, a Jumanji - Vár a dzsungel viszont több szempontból is hatalmas meglepetés. Csekély elvárással ültem be rá, csupán annyit kértem titkon, hogy kapcsoljon ki két órára, szórakozzunk jól. Úgy tűnik, hogy ezt a szintet sikerült megugrani és sorra követték egymást a kellemes meglepetések is. Hiába kétórás a játékidő, gördülékenyen, poénok közepette pergett le, a végén pedig jó szájízzel távozhattunk.

Egyetlen tényező nagyon szemet szúrt: ez ugyan nem videojáték adaptáció, mégis példaként emlegetem majd a jövőben, hiszen olyasmit léptek meg az új Jumanjiban, amire még videojáték adaptációban sem került sor. A játékba csöppenő karaktereknek életük van, és amikor meghalnak, az égből zuhannak alá, majd pörgethetik a dolgukat tovább, csak épp eggyel kevesebb élettel. Mekkora ötlet már! Ugye nem nekem maradt ki valami, amiben alkalmaztak ilyesmit?! Hiába remake-reboot az új Jumanji, ezt így bizony volt értelme elkészíteni. Tök jól fogták meg az alapötletet, igényesen sikerült modernizálni, és végig úgy éreztem, mintha a főszereplők ténylegesen egy játék résztvevői lennének. Gondolok itt az előbb már említett életfogyásra, az előre beprogramozott karakterek szövegeire, meg a hangulatra. Minden stimmelt.

Dwayne Johnson ismét szintet lépett. Azt már tudjuk róla, hogy elég nagy rocksztár jelenleg Hollywoodban, hiszen bármilyen akciófilmben szívesen nézem a képét, ám itt megint pakolt rá egy lapáttal. A való életbeli nyüzüge karakteréből kigyúrt állat lett, és érdekes egyveleg született a két egyén egyesítéséből, aki tele van meglepetésekkel és úgy maradt sablonos, hogy az inkább szórakoztat, semmint fájó pontja a filmnek. Kevin Hart is hatalmas humorista és egyben remek választás egy ilyen szerepre, habár ugyanezt elmondhatom Karen Gillian karakteréről is, aki picit ugyanabban a csónakban evez, mint Rock. Végül Jack Black neve marad utoljára, nyilván neki sem kellett túlságosan erőlködnie, hogy megszülessen a női Jack Black. A végeredmény egyértelműen vicces. Örülök, hogy a maga módján a gonoszunk is rendben van, akit Bobby Cannavale gyönyörűen hoz nekünk.

Ennyit a karakterekről és a színészekről. Hogy egyébként a Jumanji - Vár a dzsungel hasonlít-e valamiben az eredeti filmhez? Hát… nem mondanám. Az alapokat meghagyták, viszont minden mást kukáztak, így nincs olyan érzése a nézőnek, hogy ezt már láttam. Örülök, amikor valamivel jó irányt vesznek, és úgy tűnik, hogy itt nem csak ostobán újrázni akarták az 1996-os eredetit, hanem használható és eladható ötleteik is voltak a tarsolyban. Pedig, ha őszinte akarok lenni, a marketinggel egyáltalán nem vettek meg, ezért is nem rohantam karácsony előtt moziba, hogy becserkésszem a dzsungelt az új csipetcsapattal. Annak viszont egyértelműen örülök, hogy voltak elemek, amelyeket egy az egyben átemeltek az eredetiből, gondolok itt az állatok üldözésére, a kiválóra gyúrt akciójelenetekre, amelyek közben lehetett izgulni.

A 3D megint csupán egy szükségtelen pénzköltés nézői oldalról, nyilván a stúdiónak ez így gazdaságosabb, de örülnék, ha nem kényszerből kellene ilyen vetítéseket választanom, és inkább a jegyárakon alakítsanak, semmint belekényszerítsenek bármibe is. Nagyon tetszett a fő helyszín, a dzsungel, és teljesen elégedett vagyok a bejárt úttal, a kalandok-akciók megvalósításával, meg úgy mindennel. Ráadásul, ha visszakanyarodunk az anyagiakhoz, a $90 milliós büdzsé abszolút szép szám, nem rugaszkodtak el a valóságtól. Részemről libben rá a 8/10.