Filmesek sokféleképpen elképzelték már a világvégét, és nem tudjuk, melyiküknek lesz igaza. Lehet, hogy borzasztó légi csaták, vérfagyasztó hóviharok vagy kegyetlen ősállatok kísérik majd utolsó útjára a Földet. De mostantól van egy vidámabb változat is. Egy híres hollywoodi színész, akit James Francónak hívnak, bulit szervez. A vendéglistán természetesen csupa híresség, sztár és jól ismert partiarc szerepel. Ám a gyönyörű Los Angeles-i villa hamarosan megtelik félelemmel. A világ sajnos pont a buli közben ér látványos véget, a vendégek pedig mind másképpen reagálnak a hírnevükre fittyet hányó, feltartóztathatatlanul közelgő katasztrófára.

Felületes Hollywoodi vígjátékként indul a film, aztán több lesz belőle, valami, ami nem szokványos. Nos, itthon jól megvárakoztattak minket az Itt a végével, pedig tipikusan olyan vígjátékról van szó, amit nyárra kalibráltak, amikor odakint verőfényesen süt a nap, és gatyát repeszt a hőség. Biztosan láttatok már olyan vígjátékot, amihez köze volt Seth Rogennek vagy Evan Goldbergnek, történetesen a rendező-forgatókönyvíró párosnak, ami némileg behatárolja, hogy mire is számítsunk. Ezúttal sem okoznak csalódást, és nem épp számomra szimpatikus darabokkal álltak elő eddig, viszont ezt most valahogy könnyedén fogyasztottam.

Mondhatni jó hangulatban telt el a játékidő, hiszen egy olyan Hollywoodi partival indul a film, ahol olyan hírességek isznak és buliznak nyakra-főre, mint Rihanna, Michael Cera, Emma Watson, Mindiy Kaling, Christopher Mintz-Plasse vagy Paul Rudd. Persze a főszereplőink sem mellékesek, de róluk később. Maga a sztori ötletes, hiszen erre még nem volt példa, hogy ilyesmit láthassunk nagyvásznon. Számomra olyan ez az egész, mintha ez a néhány híresség összefogott volna, aztán csaptak egy nagyobb bulit, amit aztán megspékeltek ezzel-azzal, és filmre is vettek, hogy láthassa az egész világ, milyenek a hétvégéik, hogyan is élnek.

Sajnos a Seth-hez is köthető morbid ötletek nem maradtak megvalósítatlanul, ami mellett jómagam sem fogok szó nélkül elmenni, hiszen pont olyasmi dolgokról beszélek, mint a lógó férfiszerszám, ami nem épp filmbe való. Illetve megszokhattuk már tőlük, csak na. Néhány ötlet viszont az eredetiség rovására megy, de nem kimondottan károsan, ugyanis… nem is tudom, spoilerezzek-e, szóval inkább személyesítés nélkül írnám, hogy ördögűzést is kapunk többek közt, ami állati vicces ötlet ekkor már.

Mint írtam, többről van szó, mint a világvége és a vígjáték sajátos stílusjegyeinek keveredéséről. Nagyjából a játékidő felétől kezdve jobban beindulnak az események, és szinte azonnal egy sci-fiben találjuk magunkat, ami elég coolul néz ki ahhoz, hogy valamennyire kitűnjön a tömegből. Jól mutatott az általuk megálmodott világvége, a lángokban fuldokló Hollywood, a környék, ahol megannyi híresség él, és ezúttal mit sem ér, hogy ki kicsoda. Akinek mennie kell, megy, bár erre is volt egy jó ötletük, a kék fény, de itt sem ásnék mélyebbre.

A későbbiek során szűkül a szereplőgárda, vagyis James Francóval, Jonah Hillel, Seth Rogennel, Jay Baruchellel, Danny McBride-dal és Craig Robinsonnal kell beérnünk, akik az R-es vágás keretein belül jócskán elszabadulnak, ökörködnek, haverkodnak, és egymás ellen is fordulnak. Mint egy igazi nagy epikus barátság, ami akár ősi ellenségekké is változtathatja az egykori cimbiket. Hirtelen belegondoltam, hogy vajon mi igaz abból, amit láthattunk, mennyire adták önmagukat, de talán erre sohasem fog fény derülni.

Egy szó, mint száz, a trágár beszédstílus, a sci-fi irányába elvitt történetszál és a főszereplők miatt is sima ügy a 7/10, de talán egy hangyamicsodányival többet vártam, bár végül is így sem mondanám, hogy csalódtam. Ja, és még az eredeti nyelv is pozitívan vette ki magát.