A Dél-Afrikai Köztársaságban csak 1995-ben kerülhetett megrendezésre a Rögbi Világkupa, melyhez szükséges volt az akkori rendszer, az apartheid bukása. A dél-afrikaiak csapatának, a Gazelláknak sikerült a döntőbe jutniuk, és ehhez nagyban hozzájárult a frissen hatalomra került miniszterelnök, a Nobel-békedíjas Nelson Mandela, de igen nagy szerepe volt még a rögbi-csapat kapitányának, Francois Pienaarnak is. E két úriember belevágott a lehetetlenbe, összefogásra ösztönözte az ország fehér és fekete bőrű lakosait, ahol a politikai problémák és a faji megkülönböztetés az 1994-es rendszerváltást követően is létező probléma volt.

Eastwood ismét nem nyúlt mellé, ő az egyik olyan rendező, aki filmjeivel legtöbbször ott van valamilyen formában az Oscar-díj átadón, és ezzel nagyon egyet is értek. Nagyon nagy témát szedett elő tarsolyából, és kiválóan mutatta be bő két és fél órában, melynek olykor voltak unalmasabb percei, de ezt lazán el lehet nézni, és lehet, hogy csak nekem volt, mivel nem vagyok focirajongó, semmilyen formában. Mindenképpen pozitív dolog az a példamutatás, hogy valaki hiába nagy ember, magas pozícióban, mégis lehetnek önzetlen céljai, mint jelen esetben, az, hogy a Gazellák megnyerjék a világbajnokságot, ami csak a látszat, ugyanis a háttérben ennél sokkal nemesebb dolgok lapulnak. Még egy dolog: amikor a stadionban felhangzik a nép által énekelt biztatóhimnusz, akkor átfutott rajtam egy olyan érzés, ami csak nagyon kevés alkotásnál szokott.

Dél-Afrika miniszterelnöke felmutatott egy olyan nagy erényt, amivel manapság igen kevés ember rendelkezik, gondolok itt arra, hogy Mandela több mint 30 évnyi börtön után képes volt megbocsájtani népének, holott miattuk került oda. Morgan Freeman úgy tűnik, a legjobb választás volt Mandela szerepére, hiszen szinte megtévesztésig hasonlítanak, és hát valljuk be, Freeman nem egy kezdő színész, szóval kiváló kezekben volt a karakter, aki hihetetlen bölcs és nagy kérdésekben is elég humánus hozzáállású. A másik főszereplőnk Matt Damon, aki lazán eljátszotta a csapatkapitány szerepét, és még hihetőre is sikerült, bár ez is volt a cél, ugyanis a film igaz történeten alapul.

Akik nem szerették Eastwood Gran Torino, Elcserélt életek, vagy épp a Millió dolláros bébi című filmjeit, azoknak ez sem igazán fog bejönni. Jellegét tekintve politikai dráma, amit a sport köntösébe bújtatnak bele. Nálam a Clint Eastwood filmek mindig olyanok, hogy aludni kell rá egyet, és másnapra alakul ki a véleményem, és ennél a filmnél sem volt ez másképp, pontjait tekintve erős 8/10.