Értékelés: Hétmérföldes szerelem (Going the Distance)
Erin (Drew Barrymore) és Garrett (Justin Long) igazán összeillő pár, bár egy nyárnál tovább nem terveznek. Erin San Franciscóban él, Garrettet pedig munkája New Yorkhoz köti. Hat hét együttlét után azonban már egyikük sem biztos abban, hogy valóban véget akarnak-e vetni kapcsolatuknak. Rászoknak a webcam-romantikára, a kedvezményes időszakban zajló telefonálásra, a véget nem érő sms-ekre, és annyit repülnek ide-oda, amennyit csak tudnak. De túl sok jó barát ad nekik segítőkész tanácsot, még több rámenős szívrabló portyázik körülöttük, és közben egymás hiánya is csak egyre növeli a feszültséget közöttük. Szerelmesek, nagyon is, de vajon kiállja-e a próbát ez a kontinenst átszelő kapcsolat… Hamarosan dönteniük kell.
Én sem hittem volna, de megcsinálták! Komolyan mondom, mostanában a sok elhasznált poéntól megszabadultak, és előrukkoltak újakkal. Hazudnék, ha nem azt írnám, hogy végigröhögtem az egészet, leszámítva pár romantikus pillanatot. Höhö, a romantikus vígjáték kategóriából általában az jön le, hogy „na, már megint milyen újabb tipikus sallanggal jönnek?”, hát jelen esetben ez bizony nem így történt. Aláírom, első ránézésre engem is sikerült megvezetni a storyval, de olyan kellemesen körítik az egészet, hogy inkább a vígjátékon a hangsúly, és itt-ott elhintenek néhány romantikus magot, hogy hűek maradjanak a kategóriához. A forgatókönyv adta magát, jól működött, néhány haszontalan perc természetesen helyet kapott benne, de legalább utána érkezik a felmentő sereg, avagy az überzsír beszólások. A „szopóerőmű” beszólás vitt mindent, de a szerelem DJ se kutya.
A poénok és a mókás mozzanatokért nem a két főszereplőnk volt a felelős, hanem Charlie Day és Jason Sudeikis. Mindkettejük neve főleg a sorozatos körökben otthon mozgóknak lehet ismerős, és talán ez okozta, hogy a múlt hétvégi amerikai bevétele valami gyalázatosan sült el. Szóval, ott voltak, poénkodtak, röhögtem rajtuk egy csomót. Igen, megcsinálták! Nézzük a Drew Barrymore és Justin Long alkotta szerelmes párt. Manapság ők sem számítanak annak a tipikus nagy névnek, akik moziba vonzzák a nézőt, és ez a mondat társul az előbbi pároshoz. Barrymore, hogy is fejezzem ki magam, nem mondom, hogy utálom, de kedvelni is csak néha tudom. Jelen esetben teljesen változó mind a jelleme, mind a kinézete, mondhatni egy szerethető karakter, bár a hajával sokszor nem voltam kibékülve. Nem is lényeges. Justin Long meglepően jól hozta karakterét, sikerült elhinnem, amit csinált, sőt még néha ő is megnevettetett. Christina Applegate (Barrymore nővérét játszotta) sem ma kezdte már, nála, ami igazán zavart, hogy Jennifer Aniston magyar hangját kapta, ami borzalmas választás neki. Ugyanide tartozik Leighton Meester, aki csak egy vendégszerep erejéig bukkant fel, de a Gossip Girlbeli eredeti hangja után, hozzá szintén természetellenes szinkronhangot találtak, teljesen hazavágta az egész kilétét.
Tudnék még róla regélni rengeteget, de nem akarok lelőni dolgokat. Pontjain kicsit gondolkodtam, mi legyen vele, de mivel napjainkban mondhatni haldoklik ez a kategória, így jó fej leszek, és kanyarítok neki egy halvány 10/8-at, ami nálam nagy szó.