Az Európát átszelő vonatút rejtélyes gyilkosság színterévé válik. Tizenhárom idegen reked összezárva a vonaton, s mindegyikük gyanúsított. Mindenkinek van múltja, mindenkinek vannak titkai, mindenki gyanús. Csak egyetlen férfi oldhatja meg a rejtélyt, versenyt futva az idővel, mielőtt a gyilkos újra lecsap.

Kenneth Branagh (Thor) ismét kitett magáért és egy mesterien megkomponált, végig szépen felépített, teátrális jellegű filmet készített Agatha Christie klasszikusából. Ha őszinte akarok lenni, teljesen más elképzelésem volt erről a történetről, de végül csalódásmentesen jöttem ki a moziból. Irtó hálás vagyok azért, hogy nem ismertem az alaptörténetet, mert úgy maga a film… hát… nem is tudom, hogy milyen élményt nyújtott volna. A Gyilkosság az Orient expresszen tipikusan egy olyan film, amiről a lehető legkevesebbet érdemes/szabad tudni.

Imádtam, ahogy felvezették a sztorit. A nyitójelenet már önmagában is zseniális, és faltam minden egyes percét, hiszen Hercule Poirot feledhetetlen karakter, akihez korábban még nem volt szerencsém, Kenneth Branagh pedig lubickolt a szerepben. Örülök ennek az eszményi párosításnak, és igen, jöhet a folytatás, mert ő egy olyan szereplő, aki köré bármennyi filmet fel lehet építeni, főleg, hogy az alapanyagok adottak. Ami a rendezést és Branagh-t illeti, ír barátunk szépen összerakta a filmet, tippre hatalmas Agatha-rajongó lehet, mert a hangulatteremtés csillagos ötös. Az $55 milliós büdzsé pedig nyilván haveri alapon jöhetett össze ennyi hírességgel a reflektorfényben.

Ezen felül nagy pacsi jár Haris Zambarloukos operatőrnek is, aki gyönyörűen rögzítette a képsorokat és a fényképezés is megér egy misét. Lelkesen fogyasztottam ezeket a filmet ilyen szempontból is. Amikor egy filmnél ilyen apróságok összeadódnak, a végén azt mondhatjuk, hogy szépen összerakták. Szintén technikailag csodás, ahogyan bemutatták ezt az olykor kicsinek, olykor pedig hatalmasnak tűnő vonatot, ami többször ámulatba ejtett. Amikor az állomáson várakozott, épp annyira lenyűgözött, mint amikor madártávlatból mutatták, ahogy szeli keresztül a hegyeket és mezőket.

Kétség sem fér hozzá, hogy a színészek gondosan lettek összeválogatva, ennek pedig azért van nagy jelentősége, mert egy ilyen sztorinál minden apróság sokat nyom a latba. Csak a rend kedvéért jönnék a főszereplők névsorával: Kenneth Branagh, Daisy Ridley, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Michael Pena, Derek Jacobi, Tom Bateman, Penélope Cruz, Josh Gad, Willem Dafoe, Olivia Colman, Leslie Odom Jr., Marwan Kenzari. Igazából nem is kérdés, hogy mindenki kitett magáért, és az sem, hogy mindenki kisujjból kirázta ezt a szerepet, viszont Marwan Kenzari a lobbi fiú szerepében eszméletlenül jól hozta a karaktert. Ő volt az egyik kedvenc mellékszereplőm, de igazándiból senkire sem lehet panaszunk - nyilvánvalóan.

Mint pedzegettem az elején, kissé más végkifejletre számítottam, mégis úgy jó a lezárás, ahogy van, hiszen így lehet filozofálgatni és gondolkodni, hogy mi hogyan lett volna, HA. Kedvelem, ha egy film elgondolkodtat, és a Gyilkosság az Orient expresszen abszolút ez a kategória, egyedül annyit sajnálok, hogy nem decemberre, a havas időszakra időzítették a premiert. Tetszett, amit láttam, elgondolkodtatott és most azon agyalok épp, hogy A Grand Budapest Hotelt simán melléraknám, ezek fényében pedig sürgősen újra is kell néznem, hogy kiderüljön, megfelelő-e a párosítás. Pontokban 9/10, és várjuk a nílusi kiruccanást!