A Fűrész-széria befejező részében a Jigsaw-feladatok túlélői összefognak. Bobby Dagen támogatását is szeretnék elnyerni, aki régebben megoldotta a játékos kedvű sorozatgyilkos feladatát, csakhogy ő olyan titkok birtokában van, ami a terror új hullámát indíthatja el.

Do you wanna play a game? Végre elértük azt, hogy nálunk is világpremierként mutatták be a Fűrész franchise hetedik részét, és így, hogy ez volt az első, amit moziban nézhettem, kicsit megértem a korhatár besorolás bizottságot. Durva! Kevin Greutert a Fűrész VI után jó munkát végzett a folytatásban, és mivel nekem az előző rész koncepciója is tetszett, így ezt tudta tovább, vadonatúj szintre emelni. Ezt értsétek rettegésre, borzongásra és teljesen új, ötletgazdag csapdákra. Igazából szinte semmit nem mertem várni tőle, de baromi jól felépítették, amit főként a forgatókönyvnek köszönhetnek, és ezáltal nagyjából pár perc lazát adtak film közben, a többi pedig izgulós, kezet ökölbeszorítós jelenetek sora. Azt még mellé kell tenni, hogy szűk másfél órás játékidőről beszélünk, de legalább ezt ki tudták tölteni, és részemről kijelenthető, hogy az eddigi részek közül ez jött fel az első rész szintjére.

Mindig előjön az a fránya történet, most sincs ez másképp, bár itt tudjuk, hogy nem erről szól a dolog, de nekem ettől függetlenül mégis tetszett, mert izgalmas, fordulatos (egy ideig), és nem fullad unalomba. A csapdákba konkrétan nem megyek bele, hogy spoilermentes maradjon az írás, viszont nálam amellett, hogy borzongtam, félelmet nem tudott kiváltani. Ennek főként az lehet az oka, hogy sokadik rész, és idővel hozzászoktam, persze az első jelenet volt ennek a bevezetője.

A 3D-vel kapcsolatban jelen esetben pozitív csalódás ért, mert ugyan a legtöbb helyen alig adott valamit, de végre eljött az a film a Na’vik után, hogy nem zavart a szemüveg jelenléte, vagyis élveztem a hatást. Bizonyára, aki jól informált, annak birtokában van az információ, hogy 3D-s kamerákkal lőttek, szóval nem konvertált cuccról van szó. Szerencsére.

Tobin Bell-t ismét visszahozták egy cameoszerep erejéig, ami kimondottan jó ötlet, egyedül, ami zavart, hogy az itteni játékok már nem teljesen az ő módszerei, szabályai szerint zajlottak, ugyanakkor mégsem tudom rá azt mondani, hogy szükségtelenül cselekedtek. Costas Mandylor (Hoffman) továbbra is franchise-be illő karakter/színész, aki még mindig nem az unalmas kategória. Betsy Russell, Dean Armstrong, Chad Donella és Gina Holden kaptak még nagyobb szerepet, igazából róluk szintén ugyanezt tudom elmondani, bár Betsy-t (Jill) külön kiemelem, mert az ő játéka különösen tetszett.

Biztos sokatokban felvetődik a kérdés: lezárják? Természetesen nem, sőt már arról is lehetett hallani néhány pletykát, hogy a készítőknek vaciúj ötletük van a nyolcadik részre, de ezt egyelőre hagyjuk. Szóval nem zárták le, ugyanakkor már nem olyan epizódszerű véget kapunk, mint elődjeinél, hanem egyszerűen hagytak egy kiskaput, hogy ha van valami, akkor legyen honnan folytatni. Viszont, ha nem készül több rész, akkor is tekinthetjük befejezettnek a szériát, főként azért, mert rengeteg kérdésre végre megkapjuk a választ, és nem húzzák tovább az idegeinket e téren.

Mint írtam, nálam közel került az első részt feelingjéhez, szóval ez a rész meg aztán abszolút megérdemli a 8/10-et, főleg, ha azt nézzük, hányadik részről beszélünk. Én azt mondom, itt álljanak meg, korrekt záró darab, válaszokkal és marha jó felépítéssel.