Három nap múlva telihold lesz. Milton (Nicolas Cage) versenyt fut az idővel. Egy vérszomjas szekta vezetője az ő lányát akarja feláldozni, mert azt hiszi, hogy ezzel beteljesítheti őrült küldetését: a pokol földrehozatalát. Milton már meghalt egyszer, de a pokolból kitörve egy pincérnő (Amber Heard) és egy tűzvörös sportkocsi segítségével száguld a cél felé. De nem csak a rendőrség van a nyomában. A Sátán utána küldte egyik zsoldosát, akit senki nem állíthat meg abban, hogy visszavigye Miltont a pokolba.

Patrick Lussier rendező korábbi filmjeiből csak néhányat ismerek, bár azokat csipázom, de most olyan szinten kipörkölt mindent még a pokol legkisebb bugyraiból is, hogy ebből bizony ínyenc old school R-es aprítás született. Az a nagy helyzet, hogy nem nagyon hagytak időt az unalomnak, végig a zúzás ment, mindez piszkosul stílusos előadásban. Sok reményt nem fűztem hozzá, mondom kapunk egy közepes, vagy attól is gyengébb horrort, és ehhez képest a Machete minőségi változataként definiálnám a végeredményt. Todd Farmer Patrick Lussierrel írta együtt a forgatókönyvet, mellyel az volt a céljuk, hogy a ’70-es évek előtt tisztelegjenek, úgyhogy erre a stílusra fel kell készülni minden tekintetben.

Bőven kell majd idő hozzá, hogy a mai legtöbbször gyenge felhozatallal felmúlják az itt látottakat. Pokoli hangulat uralkodik végig, és egész egyszerűen fantasztikus stílusa van a filmnek, melyben semmi sem tabu. Egyértelműen szorult bele fantázia, és közben pihent, vérben fürdő, mocskos, és True Blood feelinget áraszt. Látványvilágát szinte semmihez nem tudnám hasonlítani, de nagyon odatették magukat speciális effektusok terén is. Fantasztikus régi autókat vonultattak fel, melyekből dől a V8-as motor eszement vagány hangja, és közben látványos hajszában részesítenek bennünket.

A 3D-re nem mondom, hogy rosszul sült el, de nálam igazából sima változatban is működött volna a dolog, persze akadt bőven erre kihegyezett jelenet, így egy szavunk nem lehet arra, hogy fölösleges szükségkellékként használták ezt a technológiát.

Mindenki rosszfiús stílusban tolta, még Heard is, de kezdjük csak az elején. Nicolas Cage hatalmas arc Milton szerepében, aki egy nagyképű, arrogáns csóka, és mindenkire magasról tesz célja elérésének érdekében. Flepnis dumájával azonnal levesz mindenkit a lábáról, és nem veti meg sem a nőket, sem a piát, a fegyverekről és a pompás járgányokról már ne is beszéljünk. Elég sok olyan jelenetnél, amikor Cage vezet a Tolvajtempóbeli szerepe villant elém, de nem ez volt az egyetlen, amivel hajazott korábbi filmjei egyes részleteire. Amber Heardöt az olyan színésznők közé soroltam idáig, aki tipikusan egy buta szőke libát alakít mindig, és nem is akart elszakadni az efféle szerepektől. Eddig! Most viszont írtak neki egy olyan vakmerő karaktert, aki előtt nincs akadály, és tök jól kezelte egyéniségét. A látszat az ő esetében csal, majd meglátjátok. William Fichtner a film másik nagy főszereplője Cage mellett, aki TV-ből indult és mostanság egyre több mozifilmben látható. Irdatlanul jó karaktert elevenített meg, aki egy rakat poént szállít közben és egy rohadt Terminátorként ment Milton után. Billy Burke-re szintén nem lehet panaszunk, szívós egy főellenséget játszott, aki a ’70-es évek szellemében, három stílust vegyítve irtotta a népet, és tett keresztbe a nyomában lévőknek.

Leginkább egy brutálisan jól adagolt horrorfilmmel állunk szemben, amit még néhányszor biztosan újranézek a jövőben, és igazából egy olyan részt nem tudok mondani, amivel nem értek egyet, viszont tényleg sok sci-fi elemmel állnak elő, szóval a semmi sem tabut feljebb azt szó szerint értettem. A fent elhangzottaknak megfelelően megy rá a 9/10, de tényleg számítsatok az old school stílusra, és az olykor száraz humorra.