A gyönyörű és tisztaszívű fiatal lány, Demóna (Angelina Jolie) idilli körülmények közt nevelkedik egy békés erdei királyságban, egy nap azonban egy hadsereg szállja meg a környéket, megtörve a vidéken uralkodó harmóniát. Demóna azonban kiáll a népért, és a királyság legelhivatottabb védelmezője lesz. Nem sokkal később viszont könyörtelen árulás áldozatává válik, amelynek hatására addig tiszta szíve kővé változik. A lány és a megszálló király örököse közt ádáz küzdelem veszi kezdetét, Demóna pedig bosszúból megátkozza ellenfele újszülött kislányát, Csipkerózsikát. Ahogy a gyermek kezd felcseperedni, Demóna kénytelen rádöbbenni, Csipkerózsika kezében van a királyság békéjének és egyben talán saját boldogságának kulcsa is.

Moziban kimaradt a nyár folyamán Demóna sötétnek ígért tündérmeséje, ami azért mégsem lehet annyira sötét, hiszen a Disney áll mögötte. Nos, a napokban sikerült pótolni, és tényleg abszolút minden elvárás nélkül tettem be a lejátszóba, aztán a végére valami olyat kaptam, amire egyáltalán nem számítottam. Robert Stromberg foglalt helyet a rendezői székben, aki most először csinált ilyesmit, de korábban szakmáján belül két Oscar-díjjal is elismerték. Egyiket az Alice Csodaországban-ért, a másikat pedig az Avatarért kapta. Nos, ezek után bízta rá a Disney egy ilyen emberre a rendezést.

Érdekesség, hogy mint ahogyan az Alice Csodarországban és annak folytatásához, egyaránt Linda Woolverton írta a forgatókönyvet. Nem tudom, hányan ismeritek ezt a történetet, vagy, hogy létezik-e valójában, de engem több alkalommal megleptek, és a cselekmények váratlan végkimenetellel zárultak. Arra gondolok itt magyarán szólva, hogy nem kiszámítható, nem klisés, bár első ránézésére borzasztónak tűnik, viszont maga az összkép egészen pozitív hatást keltett bennem. Nem mondom, hogy Stromberg remek rendező, mert erről szó sincs, viszont láttunk már előtt sokkal rosszabb - és nyilván jobb - debütálást is.

Angelina Jolie mostanság rendezéssel próbálkozik, visszavonulva ezzel a színészkedéstől, ami részben érthető is, hiszen manapság nem az a Tomb Raider alkat, mint egy évtizeddel korábban. Számára Demóna szerepe habkönnyű játék, lényegében a kisujjából kirázta a dolgokat, ráadásul a külseje lehetővé tette, hogy alapból gonosz legyen, tehát nem sokat kellett rájátszania. Nyilván az éles arccsontjait direkt emelték ki, és trükköztek is vele egy keveset, de nagyon bírtam őt, pedig régen mondtam róla ilyesmit. Jolie remek színésznő, és a forgatókönyvnek hála nem okozott csalódást a karaktere sem. Sőt, külön élveztem, amikor a vége felé 'megmutatta az igazi arcát' - hogy spoilermentes maradjak.

Elle Fanning bájos fiatal tehetség, akire tökéletesen illett ez a szerep, szóval ő sem okoz csalódást, a Demóna oldalára szegődő Sam Riley pedig ugyan alázatos szerepet kapott, mégis nagyon kellemes meglepetés volt a tőle kapott élmény. Azt hiszem, hogy Sharlto Copleyt most először láthattuk kosztümös filmben, de gonoszt már korábban is alakított, ami most sem haladta meg a képességeit. Kedvelem őt, mert mindig nyújt valami kis pluszt az adott karakteréhez, így az általa játszott király sem az a szokványos figura. A három tündér kellőképpen idegesítő, bár Juno Temple finoman fogalmazva is kilógott a sorból, de a jó értelemben.

A film végén, amikor kiírták James Newton Howard zeneszerző nevét, meglepődtem, ugyanakkor ezzel egy időben minden világossá vált számomra, és értettem, hogy egy-egy jelenet miért működött annyira olajozott gépezetként. Hát, naná, hogy a zenei aláfestése miatt. Ugye itt a Disneynek meg kellett teremtenie egy külön fantáziavilágot, ami kissé az Avatart idézte bennem, bár ezt nagyban meghatározták azok a kis világító, szálldogáló lények az erdőben. A látvánnyal egyébként nincs gond, de nagyvásznon biztosan szebben mutatott volna, mint egy HD tévén, azonban nem lehet mindent moziban nézni, ráadásul akkoriban hangulatom sem sok volt hozzá.

Szívesen megnézném a folytatást, bár ebben az ügyben inkább a kíváncsiság hajt, de általában tudjuk jól, hogy milyen sorsra jutnak az ilyen fantáziafilmek, amiből kimondottan kevés jut manapság. Részemről egy lazább 8/10-zel zárom a mondandómat, mert szerintem mindent összeszedtem, ami lényeges, vagy esetleg meghozza a kedvetek hozzá.