Értékelés: Az utolsó ördögűzés (The Last Exorcism)
Amikor Cotton Marcus atya megérkezik Louis Sweetzer louisianai birtokára, csak egy újabb szokványos „ördögűzésre” számít valami zavart elméjű vallási fanatikuson. Csakhogy a mélyen hívő Sweetzer utolsó kétségbeesésében hívta a prédikátort, mert biztos benne, hogy tizenéves lányát, Nellt valóban megszállta a démon. Marcus atyát egyre jobban gyötri a lelkiismeret, amiért az évek során emberek sokaságát forgatta ki a pénzéből, ezért úgy dönt: egy stábbal vallomásos dokumentumfilmet forgat utolsó ördögűzéséről. A farmon azonban a gonosz olyan tombolása fogadja, amelyre semmi sem készíthette fel, és amely alapjaiban forgat fel mindent, amiben hitt. Nincs hát más választása: meg kell mentenie Nellt - és önmagukat -, mielőtt túl késő lenne.
Anyám, ez a film… Eli Roth producerkedése ide vagy oda, tavalyelőtt nyáron nagyobb hype-ot kapott ez is, mint kellett volna. Azt tudni kell, hogy tűkön ülve vártam, hogy végre megjelenjen nálunk is DVD-n, erre megnézem, és egy nagy 'menjetek a picsába' az egész. Rég koppantam ekkorát. Lett volna benne potenciál, csak sajnos egyszerűen nem érdekfeszítő, de még csak érdekes sem. Nagyjából úgy képzeljük el, mintha egy házi videót néznék, ami marha hosszúnak tűnik, és általában csak a rajta szereplőknek, esetleg családtagoknak lehet izgalmas. Ez sajnos mindvégig igaz a filmre, az utolsó két-három jelenetet leszámítva, de akkor már nincs mit menteni.
Az 'egy kamerával követjük az eseményeket' megoldás miatt nem jövök itt a Cloverfielddel, mert egyrészt fölösleges, másrészt baromi igazságtalan lenne a kettőt egy lapon említeni, mivel még a nem túl eseménydús Paranormal Activity is lazán kenterbe veri. Pedig manapság azért van ebben a megoldásban fantázia, de ha nem megfelelő a kivitelezés, akkor ilyen a végeredmény.
Tény és való, hogy az effajta vallásos filmek számomra általában inkább traktálók, mint szórakoztatók, de mindettől elvonatkoztatva egy nagydarab sz*r született, nemhogy ördögűzés, és még a címéhez sem méltó.
Azért akadtak jobb pillanatok, például teljesen korrektül játszott a kiscsajt alakító Ashley Bell, ami értékelendő, majd meglátjátok, és végül Patrick Fabiannal sincs nagy gond, csak nagyon sokáig nem tudtam neki elhinni, hogy ő ezt komolyan csinálja, bár a végére ő is gatyába rázódik, de addigra már rég átvette a hatalmat a sötétség, és már nem francot sem ér vele.
Rég kellett ennyire leoltanom egy filmet, de tényleg marha nagy csalódás sok tekintetben, viszont 'kell' ilyen is. Ez így 3/10 lett, de az erősebb fajta. Már ha létezik ebben a kategóriában erős.