A 14 éves Duncan nyaralni indul anyjával, annak agresszív barátjával, és lányával. Miután Duncannek gondot okoz a beilleszkedés, váratlanul barátra talál Owenben, a Water Wizz csúszdapark vezetőjében, aki munkát ajánl neki.

Idén januárban a Sundance Film Fesztiválon debütált, ahol sok újonc kap lehetőséget, és ebbe a kategóriába beletartozik a rendező-forgatókönyvíró párosunk, Nat Faxon és Jim Rash is. Ők pedig nem mások, mint az Utódok tollforgatói. Már nem emlékszem, hogy hol, de ti ajánlottátok nekem ezt a dramedyt, hogy majd ez túlszárnyalja A nyár királyait. Nos, sajnos nekem nem, és ezen meg sem lepődöm, hiszen az Utódok rendesen kinyírt annak idején, utólag belegondolva még talán túl is pontoztam egy kicsit, de az értékek mellett nehéz elmenni.

A lényegre térve, nem rossz film Az első igazi nyár, csak kezdő szagot áraszt magából, és nem a jobbik fajtából - mert ugye van olyan is. Szinte végig olyan érzésem volt, mintha a készítőpáros nem tudná, hogy mit is akar igazából. Ezt viszont hibátlanul szimbolizálja a poszter, ami egyértelműen mesteri munka, és egyben az év egyik legötletesebb posztere is, bár erősen Kaliforgia (Californication) szaga van. Ugyanakkor az is tény, hogy az utolsó tíz percre magára talál, nagyjából onnan, hogy elkezdenek összepakolni.

Addig viszont nem éreztem a magabiztosságot, és a cél sem volt teljesen világos, mert végig hiányzott belőle a spiritusz. Nem mondom, néha majdnem nevettem, de igazi nevetést nem bennem kiváltani, és talán ez jó is így, csak ezek fényében megmarad középszernek, amolyan egynyári filmnek, amit hamar elfelejt az ember. Pedig a szereplők nagyon ígéretesek, és a fesztiválos hangulat is bejött volna, de a nyögvenyelős történetmesélést nem csipázom, ez pedig majdnem vízbe fojtja az egészet.

Toni Collette nagy kedvencem, szinte minden eddigi szerepében imádtam, viszont Steve Carell teljesen megöli őt - a nem díjazásról már nem is beszélve. Carellnek fura egy humora van, és nem szeretem, amikor ilyen balfék karaktert kap, mert ezt túl könnyen el tudja adni, már-már olyan egyszerűen, hogy zavaró. Ellenben ott van Sam Rockwell, aki nagy meglepetést okozott számomra, és hihetetlenül jó párost alkottak Duncan megformálójával, Liam Jamesszel. James alapjában véve tehetséges fiatal, aki végre irányt kapott - még időben, mert megy ez hármasok dobálása nélkül is.

Nem tudok vele mit kezdeni, nem mondom, hogy teljes mértékben utáltam, de egyesülni sem tudtam vele, és a végére az álommanó is beköszöntött. Végül újranéztem a zárójeleneteket, és nem volt ez rossz, csak nem korszakalkotó független film, és a végére már szinte mindegy. 6/10-ke.