A költő Beverly Westonnak (Sam Shepard) alkoholproblémái vannak, felesége, Violet (Meryl Streep) pedig szájrákkal küzd, ráadásul egyre inkább kezd rákapni a drogokra. A férj úgy dönt, hogy felfogad egy 24 órás gondozót Violet mellé. Néhány héttel később fel is bérlik e célra Johannát (Misty Upham). Majd Beverly eltűnik, amely arra ösztönzi a családot, hogy összegyűljenek megkeresni, ám néhány nappal később kiderül, hogy a családfő öngyilkosságot követett el. Az egész család részt vesz a temetésen, köztük Violet és Beverly lányai, Barbara (Julia Roberts) és Karen (Juliette Lewis), valamint a házban lakó Ivy (Julianne Nicholson) is. A következő néhány napban azonban elharapóznak az indulatok. Ennek egyik oka, hogy Violet és Barbara sosem jöttek ki jól egymással. A másik, hogy Karen marihuánán élő vőlegénye megpróbálja molesztálni jövendőbeli unokahúgát (Abigail Breslin), Ivy pedig összekavar unokatestvérével, és azt tervezik, hogy elszöknek a diszfunkcionális család elől.

Az Oscar-jelölt alkotás, amit hetek óta tartogatok, mert próbáltam rá olyan időszakomban sort keríteni, hogy legyen is hozzá hangulatom. Ugyanis ez abszolút szükséges, bármennyire hülyén is hangzik. Bevallom őszintén, nem sikerült a legjobb napot kiválasztani, de ettől jobb sem lett volna, azonban John Wells rendező még mindig nem igazán érzi át, mit is jelent mozifilmet rendezni. Elképzelhető, hogy tévés fronton megállja a helyét, de mint ahogyan a Vállalati csalódásoknál, itt sem volt tisztában, mit jelent összehozni egy kétórás filmet.

Ellenben vannak előnyei is az effajta rendezésnek, merthogy első osztályú szenvedtetésre késztető dráma született. Kemény maga a történet, de túlságosan is rámentek a kínlódásra, és ugyan vidámságról fölösleges is lenne beszélni, illetve a megoldás sem az lett volna, hogy ilyenekkel tűzdeljék tele a filmet, csupán kevésbé kellett volna belemászni a néző komfortzónájába. Mert igenis ez történt, jöttek és olyan bitangul rámásztak a nézőre, hogy levegőt is alig kaptam. Nyilván ez részben betudható a remek főszereplőknek is, de róluk a következő bekezdésben.

Az egész film másról sem szólt, mint Meryl Streep agresszív ordibálásairól, és mindezt olyan nyögvenyelős, nyers és tolakodó stílusban tálalja a rendező, hogy szinte fogyaszthatatlan. Streep pedig… évről évre felülmúlja önmagát, pedig azt hinné az ember, hogy a fantasztikus Margaret Thatcher zseniális megformálása után már nem tud újat mutatni. De, igenis képes rá! Hogy most ezt épp a sminkesek apró fáradozásain, vagy épp min keresztül éri el, az már más kérdés, de kevés ilyen színésznő él e bolygón. Mellette hiába nyújtja a maximumot Julia Roberts, 'anyja' árnyékában eltörpül, persze ettől függetlenül magasan az egyik legjobb alakítást láthatjuk tőle is.

Számomra akkor lélegzett fel a film, amikor Benedict Cumberbatch karaktere megérkezik, leszáll a buszról, és már ott helyben, az utcán mindenkit levesz a lábáról. Teljesen mindegy, hogy rajongója vagyok-e, vagy sem - úgyis tudjátok, hogy igen -, egy isten a srác, és szinte 100% biztos vagyok benne, hogy nem tudtok olyan szerepet mondani tőle, amikor nem hozza ki a maximumot a karakteréből. Vagy olyat, amikor az adott jelenet nem róla és csakis kizárólag róla szól. Hihetetlen, felülmúlhatatlan, és egyre több fronton bizonyítja rátermettségét. Egy azonban már most biztos: a stábból mindenki észbontóan jól tolja. Persze Ewan McGregor kaphat egy mondatot, hiszen tökéletes alakítást láthatunk tőle mellékszerepben.

Kicsit fájlalom, hogy a hazai rádióreklám keményen félrement, mert az egy teljesen más képet festett a filmről, mint amilyen valójában, ezért pedig átverve, megvezetve érzem magam. Az is fix, hogy én ezt a filmet többször nem akarom látni, mert hiába az az életcélja ami, súlyos, és egyszer is bőven elég, de nem bántam meg, hogy bólintottam rá.

Tehát az Augusztus Oklahomában egy olyan dráma, amit elejétől a végéig gyűlöltem, mégsem tudok rá haragudni, mert értékekben olyan gazdag értékeket és tanulságos momentumokat rejt magában, hogy ezt szavakba sem lehet önteni. Látni kell, és ennyi, de nem tudom feltétlenül mindenkinek ajánlani. 8/10.