Végre kiderül, miért dühösek a madarak! Hisz eredetileg Madár-szigeten csupa kedves, boldog és a repüléssel nem is kísérletező szárnyas élte világát. A nagyszerű társaságból viszont valahogy mindig kilógott a három jó barát: Piros, aki azért néha kissé ingerült valamint hű haverjai, Chuck és Bomba. Amikor viszont titokzatos, zöld malacok szállnak partra náluk, ők hárman sejtik meg először, mivel próbálkoznak a vendégek: és az ő dolguk, hogy megállítsák őket.

Túlságosan nem fűztem nagy reményeket az Angry Birds filmhez, és mennyire helyesen tettem ezt! Mert így, elvárások nélkül nagyszerű szórakozást nyújtott, és engem bizony végig lekötött a másfél órás játékidő során. Nem titok, hogy nem vagyok nagy Angry Birds rajongó, de pár évvel ezelőtt néhány órán keresztül természetesen én is nyomkodtam a telefonom, hogy romboljak, mint egy vadmalac. Habár azt hozzáteszem, hogy egy nagyon gyerekes történetről van szó, de ha kicsit ellazul az ember, simán élvezhető.

Hiába nem hibátlan animációs, viszont legalább eredeti, amit ma meg kell becsülni. Helyenként már-már kezdett sok lenni, de még sikerült olyan kereteken belül maradniuk, hogy ne kezdjek el unatkozni. Ez nyilván hatalmas pozitívum számomra. Clay Kaytis és Fergal Reilly most először rendeztek, de van múltjuk az animációs filmszakmában, és bizonyára az is sokat dobott a latba, hogy Jon Vitti nem most először írt forgatókönyvet, tehát a zsebében volt, miként kell dinamikus hangvitelű cselekményt kiagyalni.

Az eredeti szinkronhangok nem számítanak, bár ha az IMDb-t végiggörgetitek, akkor azért akad hasonlóság az adott karakter és az őt hangoló színész között. A magyar szinkron viszont egyértelműen zseniális lett! Nem is tudom, mikor írtam ilyet utoljára, de teljesen odáig voltam a madarak hangjaiért! Mind közül a legzseniálisabb a Malackirályé volt, de nagyon szerettem Chuck őrültségét is, amelyet a magyar hanggal tovább tudtak fokozni, és a többi főszereplőnél is remekül választottak. Ide tartoznak még a betétdalok is, amelyek klasszikus számok, és imádtam, amikor ezek felcsendültek.

Az animációs szépen kidolgozott, de ilyesmit teljesen fölösleges leírnom egy nagyobb költségvetésű hollywoodi produkciónál, hiszen ez alapkövetelmény. Pirost nagyon bírtam, jópofa madár sok-sok viccességgel, de a folyton pörgő Chuck keményen ott volt a nyomában. Bomba pedig a lassúsága miatt okozott kellemes pillanatokat, viszont a hörgésre született naaaaagy piros madár a madarak King Kongja, csak épp kevesebb párbeszéddel. A Malackirály esetében tényleg sokat tett hozzá a magyar szinkron, és egyszerűen imádtam a rímelős, jól csengő monológjait! A mellékszereplők is viccesek, különösen a gyerekmadarak, akiknek cukiságát már előre kihangsúlyozta a gyártó stúdió még húsvét idején.

Szép, lakályos hely ez a Madár-sziget, sok-sok színes és jópofa madárral, de a malacok birodalma is igazán szép hely lett! Amikor pedig előveszik a fegyvert… nagyjából akkor nyert értelmet az egész film, akkor lett igazán Angry Birds érzésem, de az addigi út sem izgalmaktól mentes, sőt! Folytatást nem biztos, hogy erőltetném neki, de ez így ebben a formában jól sikerült, és a végére még meg is hatódtam, szóval nem panaszkodom, a 8/10 simán jár érte. A rövid vége főcím után még maradjatok a plusz jelenetért, mert itt a helyiek úgy iszkoltak kifelé, mintha Bomba robbant volna.